Napi Evangélium: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”
Elmélkedés:
Jézussal való kapcsolatunk éltetője a kölcsönös és folyamatos szeretet, miként erről a tegnapi evangéliumban olvashattunk. Jézus azzal mutatta meg végsőkig elmenő szeretetét, hogy az életét áldozta fel minden emberért. Nincs senki, aki nagyobb áldozatra lenne képes, mint ő, nála jobban senki sem szerethet minket, mert Isten szereteténél nem létezik erősebb szeretet. Jézus azt kéri, hogy viszonozzuk szeretetét: szeressük az Atyát, aki gondoskodik rólunk, s akinek az életet köszönhetjük, szeressük őt, azaz a Fiút, aki megváltott minket, és szeressük a Szentlelket, aki megszenteli életünket.
A mai evangélium ennél is tovább megy, amikor azt kéri, hogy ne csupán őt szeressük, hanem a szeretetet terjesszük ki embertársaink, minden ember felé. A felebaráti, embertársi szeretet mértékét így határozza meg: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” (Jn 15,12).
Ezen a ponton kissé elcsodálkozunk. Hogyan tudnánk úgy szeretni, ahogy Jézus? Ez lehetetlen számunkra! Miért volna lehetetlen vagy megvalósíthatatlan? Miért ne próbálhatnánk meg? Miért ne indulhatnánk el a tökéletes szeretet útján? Az bizonyos, hogy a mi Urunk szeretetét nem tudjuk felülmúlni, de érdemes komolyan vennünk szavait, kérését. Törekedjünk a tökéletes szeretetre! Jézus azt adja tovább, amit a mennyei Atya szeretetéből felé sugárzott. Én pedig azt adjam tovább az embereknek, ami Krisztustól sugárzik felém!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Taníts, Uram, elfogadni a békességre vezető út melletti nehézségeket. Úgy venni ezt a bűnös világot, ahogy Jézus tette, nem ahogy én tenném. Bízni abban, hogy Ő mindent jóra fordít, ha elfogadom az Ő akaratát és valóban boldog legyek ebben az életben, főleg pedig boldog lehessek majd Vele az örök életben.
