Napi Evangélium: „Meg tudjuk tenni!”

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt. Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.” Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” Mk 10,32-45

Elmélkedés:

Mindennapjaink során sokszor megfigyelhetjük az emberek tolakodását, helyezkedését. Mindenki első szeretne lenni, mintha csak attól félne, hogy valami fontosról lemarad. Az iskolában a tanulók között gyorsan kialakul a versengés szelleme, de a munkahelyeken is megtapasztalható ez a gondolkodásmód. Korunk, amely általában nagyra értékeli az emberi teljesítményt, kedvez a versengés szelleme kialakulásának. Mert ki akarna az utolsó lenni? Ki szeretne mindig csak a többiek mögé beállni?
Jézus viszont egészen más lelkületre tanítja követőit. Ezt kéri a mai evangéliumban: „Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó, és mindenkinek a szolgája!” (Mk 10,44). Kijelentésének előzménye, hogy még legközvetlenebb tanítványai, az apostolok körében is jelen van a versengés. Azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük, ki érdemli meg jobban az első helyet. Amikor Jézus észreveszi versengésüket, azonnal a szolgálatról kezd nekik beszélni. Világossá teszi számukra, hogy nem törekedhetnek uralkodásra, hanem hozzá hasonlóan szolgálniuk kell. A szolgálatban a mi Urunk önmagát állítja az apostol elé és elénk is. Ő „nem azért jött a világba, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Tanuljuk meg Jézustól a szolgálat lelkületét! Ne féljünk életünket mások szolgálatába állítani! Legyen önzetlen a szolgálatunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Eljöttem hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat, hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

Kövessen minket a Facebookon is!