Napi Evangélium: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!\"
Elmélkedés:
A mai ünnep szentmiséjének bevezető imádsága azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy Jézus szívének minden korban az a szándéka, hogy megmentse az embereket az örök haláltól, megmentse lelkünket a kárhozattól: „Szívének minden gondolata az nemzedékről nemzedékre, hogy kimentse lelküket a halálból, és táplálja őket az éhínség idején.”
Az ünnep evangéliuma szintén erre irányítja figyelmünket. A jó pásztor azzal a szándékkal indul, hogy megkeresse az elveszett bárányt, mert nem akarja, hogy egyetlen is elvesszen. Felelősséget érez valamennyi rábízott bárány iránt. Jézus feláldozta önmagát minden ember üdvösségéért, és jó pásztorként szüntelenül útnak indul, hogy megkeresse övéit, megkeresse az eltévedteket, és visszavezesse őket az Egyház közösségébe. Mi magunk vagyunk az elveszett bárány, ezt érezhetjük bűneink tudatában. Mi vagyunk azok, akik időről időre letérünk Isten parancsainak útjáról. Jézus ekkor sem hagy magunkra, nem engedi, hogy az örök kárhozatra jussunk. Akármennyire is eltávolodunk Istentől, akármilyen mélyre is süllyedünk a bűnös életben, ő indul, hogy megkeressen és visszavezessen minket.
Jézus szent szívének mai ünnepe arra hív bennünket a Hit évében, hogy az ő szeretetét szemléljük, azt a szeretetet, amely kijelöli minden ember számára a hit útját. Ez az út a kereszthez, Krisztus keresztjéhez vezet, amely egyértelműen jelzi számunkra, hogy Istennél jobban senki sem szeret bennünket. Az ünnep értelmünket és érzelmeinket egyaránt megmozdítja. Az Úr ezt kérdezi tőlünk: Hiszel-e bennem? Szeretsz-e engem? Az ünnep segítsen minket hitünk és szeretetünk megvallására: Uram, hiszek benned, erősítsd hitemet! Uram, szeretlek téged, erősítsd szeretetemet!
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!
