Napi Evangélium: „Aki titeket befogad, engem fogad be...\"
Elmélkedés:
Jézus, aki máskor a békességszeretetre oktatja tanítványait, most furcsa kijelentéseket tesz: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot” (Mt 10,34), majd ehhez még hozzáteszi, hogy az emberek között szembenállás fog keletkezni. Hogyan értelmezzük e kijelentéseket?
Jézus fellépése, tanítása és tevékenysége megosztja az embereket, egyesek hittel elfogadják, mások elutasítják őt és nézeteit. Nem ez az ő szándéka, hanem eljövetelének mintegy mellékhatása mindez. A békétlenség, a családtagok egymás közti szembenállása és a Krisztusban hívők illetve nem hívők közti küzdelem az ő igehirdetésének a következménye. E szembenállás, illetve küzdelem nyomban megszűnne, ha a krisztushívő feladná hűségét vagy a Jézussal szembefordulók valamennyien megtérnének. Ez azonban mégsem várható.
Beszédét az apostolokhoz, azaz legszűkebb tanítványi köréhez intézi a mi Urunk. Olyan emberek ők, akiktől többet vár, mint másoktól, ezért kérései nem könnyűek. Mindez természetesen nem csak nekik szól, hanem minden tanítványának, nekünk is. Mindenekelőtt azt kéri tőlünk, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. E szeretet abban éri el tetőpontját, hogy életünk keresztjét felvesszük, s őt követjük a kereszthordozásban. Azt is kéri, hogy adjuk át neki életünk, az ő akaratát keressük és teljesítsük. Harmadszor pedig azt kéri, hogy segítsük embertársainkat, főként a kicsinyeket. A három kérésnek van egy közös vonása: a kereszthordozásban, az önmagunkról való lemondásban és embertársaink segítésében egyaránt Jézussal találkozunk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet.
