Napi Evangélium: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?”

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?” Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

Az evangélisták közül Szent Lukács foglalkozik a legtöbbet Jézus gyermekkorával. Evangéliumának elején megismerkedhetünk Jézussal, aki gyermekként érkezett emberi világunkba. A gyermek Jézus elfogadja édesanyja, Mária és nevelőapja, Szent József irányítását, és engedelmeskedik nekik. Ugyanakkor tudatában van annak is, hogy ő valójában a mennyei Atya gyermeke, Isten Fia, miként erről a tizenkét évesen szüleivel Jeruzsálembe zarándokló Jézust bemutató jelenet tanúskodik.
A mai evangéliumban Szent Máté művéből az a jelenet tárul elénk, amikor nyilvános működésének ideje alatt egy alkalommal a már felnőtt Jézus gyermekeket állít példaképként tanítványai elé. A gyermeki lelkület azért követendő, mert a gyermek engedelmessége szülei iránt annak példája, ahogyan a keresztény ember Istennek engedelmeskedik. A gyermeki lelkület másik fontos eleme a bizalom, azaz nem féltjük életünket, hanem az Isteni Gondviselésre bízzuk magunkat.
Jézus gyermekekkel szemben tanúsított magatartása azt jelzi, hogy Isten szeretettel fordul a gyermekekhez, akiket a felnőttek sokszor lenéznek, lekezelnek. A mi Urunk felnőttként is a gyermekek barátja maradt, figyelemmel, szeretettel fordult feléjük, és példaként állítja őket követői elé.
Amikor megkereszteltek, Isten gyermeke lettem. Meg tudtam-e őrizni magamban az istengyermekség lelkületét? Gyermeki bizalommal, engedelmességgel fordulok-e Istenhez, aki az én mennyei Atyám?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent dicsérete és magasztalása mindörökké.

Kövessen minket a Facebookon is!