Napi Evangélium: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.” Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,57-62

Elmélkedés:

Jézus elindul Jeruzsálembe tanítványaival. Itt most már nem az évente szokásos zarándoklatról van szó. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Egyedül ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be - róluk olvastunk tegnap. Nem feltétlenül az ő személyének szól a visszautasítás, hiszen a szamaritánusok rossz viszonyban voltak a zsidókkal és a Jeruzsálembe tartó zarándokokat emiatt nem látták vendégül.
A mai evangéliumban olyan személyekről olvasunk, akik szívesen csatlakoznának Jézushoz. Aligha tudják hová indul, és aligha lehetnek tisztában azzal, hogy mit jelent majd számukra a követés, amire most oly lelkesen vállalkoznának. Mindhárom jelölt buzgósága dicséretes. Az első mégis megtorpan, amikor Jézus szavaiból megérti, hogy nem kényelmes élet vár rá. A második szívesebben teljesítené evilági kötelességeit. A harmadik számára a családjától való elszakadás jelent nehézséget. Az evangélista nem írja le döntésüket, de úgy sejtjük, hogy ők megállnak az úton, miközben Jézus tovább megy. Vajon én meddig megyek vele? Felérek-e a Golgotára, ahol meghalt értem és minden ember üdvösségéért a kereszten? S ott leszek-e az üres sírnál, hogy feltámadásának tanúja legyek? Jézus útja az én utam, akkor is, ha most még nem látom a végét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk Istenünk! Őrizd meg papjainkat, szerzeteseinket szent szíved oltalmában. Add, hogy minél több híved segítse őket nehéz munkájuk végzésében a Te nagyobb dicsőségedre. Add, hogy növekedjék Hozzád való hűségük és szeretetük. Áldd meg gazdag terméssel munkájukat, hogy minden teremtett lélek megismerje az erkölcsös élet útját és kövesse tanításaidat.

Kövessen minket a Facebookon is!