Napi Evangélium: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Elmélkedés:
Az evangéliumi gazdag ifjú mindannyiunk nevében fogalmazza meg kérdését és fordul Jézushoz: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mk 10,17). A kérdés hátterében annak ismerete áll, hogy földi életünk, cselekedeteink és az örök élet között szoros kapcsolat van. Életünk során tennünk kell azért, hogy annak végén átléphessünk az örökkévalóságba. Krisztushoz kell fordulnunk ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat, s tőle kapjuk meg az erőt az előbbi megtételéhez és az utóbbi elkerüléséhez. A kérdést nem elég egyszer, például életünk egy sorsdöntő pillanatában feltennünk, de az sem, ha akár naponta feltesszük Jézusnak. Az üdvösséghez az is szükséges, hogy Jézus válaszát naponta megtegyük.
Az ifjú és Jézus párbeszédének legérdekesebb mozzanata, amikor kiderül, hogy a fiú a maga számára nem tartja elegendőnek a parancsok megtartását. Valami többet szeretne. Jézus is megérzi az ő elégedetlenségét, s a történet ekkor vesz fordulatot. Az Úr ekkor előáll azzal, hogy mindenéről lemondva kövesse őt.
Sok fiatallal találkozom, akik érzik magukban az elégedetlenséget, a nyugtalanságot, és valami igazán jót szeretnének tenni. Szívesen állítanák életüket egy nagyobb jó szolgálatába, de egy ponton visszarettennek, mert félnek mindenükről lemondani. A vagyon nyújtotta biztonságban bízom vagy Istenben?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.