Napi Evangélium: „úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Elmélkedés:
Az evangéliumok figyelmes olvasása megláttatja velünk, hogy az igazi béke Krisztus győzelmének jele. Ott van békés állapot, ahol Jézus győz. A meggyógyított betegeknek azt mondja, hogy menjenek békével. A béke itt annak a jele, hogy Jézus győzött a testi betegség felett. Amikor megbocsátja a bűnöket, akkor szintén békével küldi el a megtérőket. A béke tehát itt is győzelem, diadal a bűn felett. A szentgyónás végén a pap ezzel bocsátja el a megtérőt: „Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével.” Itt is Krisztus győzelmét jelzi a béke. Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!” A béke itt a halálon győzedelmeskedő Krisztus jele. A krisztusi békében való részesedés számomra annak a jele, hogy nem a rossz és a bűn, hanem Jézus győz a szívemben.
A mai evangéliumban ezt olvassuk: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). E kijelentés az utolsó vacsorán hangzik el Jézustól. Amit a következő órákban, napokban megtapasztalnak az apostolok, az békének egyáltalán nem nevezhető. Katonák vonulása az Olajfák hegyén, Jézus erőszakos elfogása és elhurcolása, többszöri kihallgatása, bántalmazása és elítélése, aligha békés hangulatban történt mindez. A keresztúton vagy a Golgota hegyén kinek a szívében uralkodott békesség?
Miért beszél Jézus a békéről? Szavaival előrevetíti feltámadását, győzelmét a halál felett. Mert az emberi gyűlölet tombolásának napjai után a Feltámadott elhozza a békességet.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.
