PORTRÉ - Domján István, Kerekegyháza díszpolgára
Mondjon néhány szót élete kezdeti szakaszáról!
1942-ben születtem Kerekegyházán. Katolikus családból származom. Szüleim egyszerű gazdálkodók voltak. Négyen voltunk testvérek – én a legfiatalabb, s Domján László későbbi ladánybenei plébános bátyám a legidősebb. Édesapánk a második világháború idején súlyos betegségbe esett, melyből sohasem gyógyult fel. 1956-ban temettük el. Édesanyám – roppant nehézségek közepette - egyedül nevelt fel bennünket.
Hogyan teltek a diákévek?
1958-ban lettem kecskeméti piarista diák. Két évfolyamot jártam ki, de az egyre súlyosbodó anyagi problémák időközben arra késztettek, hogy tanulmányaimat ideiglenesen felfüggesszem. Végül 1972-ben érettségiztem a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában, majd egy kétéves tanfolyam keretében kereskedelmi árkalkulátori szakképesítést szereztem.
Hogyan indult szakmai pályafutása?
1963 nyarán történt… A sógorom elhívott nyári munkára “beugró” felszolgálónak a tasi Központi Vendéglő és Presszóba. Ott kezdődött minden… 1968-72 között a Mezőgép vállalat gazdálkodási osztályvezetője lettem. 1972-ben nyílt Kerekegyházán 18 dolgozóval egy új vendéglátóhely, Hangulat étterem volt a neve. Engem kértek fel a vezetésére. Kulturált vendéglátást biztosítottunk magas éttermi színvonalon. Megszámlálhatatlanul sok rendezvényt szerveztünk hires előadókkal. Régi szép emlékek…
Hogyan alakult a rendszerváltás utáni pályája?
Magánvendéglátásba fogtam Kerekegyházán. Éttermet, sörözőt, fagylaltozót üzemeltettem, melyeket időközben bérbeadtam. 1992-ben egy sörfőzdét építettem, melyet saját üzemeltetésben máig felügyelek.
A szakmai szervezetek munkájában is részt vett…
Így van! Sörgyártói tevékenységem kapcsán 1993-ban megalapítottam a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületét, melynek 2007-ig elnöke, jelenleg pedig tiszteletbeli elnöke vagyok. Fő feladatunkat az érdekvédelemben, szakmai továbbképzések, külföldi tanulmányutak szervezésében határoztuk meg. Utóbbira azért volt különösen nagy szükség, mert kezdetben nem sokan értettek a kisüzemi sörfőzéshez mifelénk. Ezen felül a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület (MÉTE) szakbizottsági tagja voltam 14 évig. A két évtizedes élelmiszergyártói és közéleti munkásságomért 2012-ben miniszteri kitüntetésben részesültem.
Apropó közélet! Milyen szerepet vállalt/vállal ilyen téren?
Az 1970-80-as években Kerekegyháza nagyközség fejlesztésében vállaltam társadalmi szerepet, szervezői tevékenységet. 1980-tól – pártonkívüliként – tanácstag és végrehajtó bizottsági tag is voltam. Közművek fejlesztésében, társadalmi munkák szervezésében, közműfejlesztési munkálatokban vállaltam feladatot. 1981-től 1990-ig a helyi Sportegyesület elnökeként szolgáltam. Kerekegyháza város rendezvényeinek gasztronómiai szervezését mostanáig én végzem. Jelenleg is 12 év óta önkormányzati képviselő és a városfejlesztési bizottság elnöke vagyok. És ami igazán örömmel tölt el: a gazdasági- és közéletben végzett négy évtizedes munkásságomat 2007-ben Kerekegyháza díszpolgára kitüntető címmel ismerték el.
…és a Lovagrend?
Igen… 2005-ben alakult meg az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend, mely Nagytanácsának tagja vagyok. 2006-ban a Parlamentben Szent Korona előtt ütöttek lovaggá. Főként a régi magyar gasztronómiai hagyományok megőrzésén fáradozunk a “hazám, szakmám, becsületem” hármas jelmondat talaján. Rövidesen új lovagokat avatunk és kitűntetéseket adunk akecskeméti Városháza dísztermében. Ezen alkalomból – Szabó István és Sík Mihály – a Lovagrend „Nagy Ezüst Keresztje” kitűntetésben részesül. Nevezett személyek a Wojtyla Házat is rendszeresen támogatják.
Miként tervezi elkövetkezendő éveit?
Önkormányzati képviselői munkámat e ciklus végén – tehát rövidesen – befejezem, azonban közösségi-, társadalmi-, egyesületi szerepvállalásaimról – erőmhöz mérten – a jövőben sem mondok le. Otthon pedig esetenként családi- és baráti összejöveteleken főzök, és persze gyönyörködöm a három szép unokámban.
