A Mária kápolna 300 évét ünnepelték
Képgaléria
A Mária kápolna története
A Mária-kápolna, más néven Sarlós Boldogasszony-kápolna középkori maradványokon 1718-ban újjáépített műemlék épület. Titulusa Mária látogatása Erzsébetnél. Oromzatos homlokzata, fa huszártornya, félköríves záródású kapukerete teszik a kápolnát egyedi jellegű épületté.
A Mária (Sarlós Boldogasszony) kápolna művészi alkotásairól
A kései barokk, korai klasszicista stílusjegyeket mutató kápolna –a környezetében végzett ásatás tanúsága szerint- középkori alapokon nyugszik. Az ásatás során Hunyadi Mátyás pénze mellett festett vakolatdarabok, középkori téglatöredékek kerültek elő. A középkori romokon az ismert történet nyomán épült újjá a templom, egy külső homlokzati felirat szerint 1713-ban. Az egyhajós, félköríves, szentélyzáródású kápolnát kereszthajóval bővítették. A kápolna titulusa: Mária látogatása Erzsébetnél, latinul visitatio (= látogatás), ősi magyar elnevezés szerint pedig az aratásra utalva: Sarlós Boldogasszony. A vizitáció bibliai jelenetét ábrázolja a főoltár olajképe. A hátterében álló kései reneszánsz épület előtt két nőalak látható: az ülő, kissé elnagyoltan ábrázolt nőalak Erzsébet, Keresztelő Szent János anyja, előtte áll az érett barokk stílusjegyeivel ábrázolt Mária, a háttérben Zakariás. Az olajkép fából készült márványozott, aranyozott oltárépítményen áll, körülötte drapériás baldachint imitáló aranyozott fafaragás van. A felső oltárépítményen két restaurálatlan adoráló (hódoló) angyal térdepel. Az oltár alsó részén, a stipesen barlangot ábrázoló barokk fülkében nyugszik szent Rozália, az „alvó szent” alakja. Az oltár mellett két fekvő ovális ablak alatti fülkében Szent Anna sérült, hiányos alakja, ill. egy férfiszent látható.
A jobboldali kereszthajóban egy violaszín-ezüst színkompozícióban megfogalmazott barokk mellékoltár áll, melynek felépítményén baldachinos drapéria fafaragással körülvett kegykép látható, mely a Hétfájdalmú Szűzanyát ábrázolja ölében a halott Krisztussal. Külön érdekessége a képnek a Szűzanya köntösére festett fogadalmi ajándékok sors. Az oltárt még két oda nem illő szobor díszíti: egy vezeklő, vagy ferences ruhába öltözött női szent és egy klasszicista stílusban megfogalmazott szent női alak. Az oltár stipesében un „szent sír” fülke van a halott Krisztus és Mária Magdolna térdeplő alakjával.
A szobrok készítéstechnikájuk alapján a XVIII. Sz. második feléből származhatnak. Ruházatuk aranyozott, ill. ezüst alapra festett un lüszterezéssel díszített.
A kápolna hajója és a kereszthajó csehsüveg boltozattal fedett, ezen festett kartusokban freskók vannak, melyek stílusjegyeik alapján a XIX. sz. végén készülhettek. A hajóban a Szent Családot és Krisztus megkeresztelkedését, a kereszthajóban pedig Szent Pált és Szent Pétert ábrázolta a festő.
A kápolna külső megjelenésének eleganciáját fokozza a vörösmárvány keretes, kései reneszánsz fafaragásokkal díszített kétszárnyas ajtó. A jó érzékkel, művész ízléssel megoldott felújítás és a szépen kialakított környezet méltán teszik a kápolnát kedvenc búcsújáró hellyé.
(Laczkó János restaurátorművész, műemlékvédelmi szakmérnök)
„A katolikusok lelkigondozásával a XVII. században nehézségek támadtak. Úgy látszik, nem volt megfelelő lelkész. Ezért először a nagyszombati jezsuitáktól kértek segítséget, ezek azonban 1637-ben elfoglaltságukra hivatkozva a ferenceseket ajánlották. 1644 a kecskeméti egyházközség a ferencesek káptalanjához fordul, és 1647-ben Lippay György esztergomi érsek Hosszutóthy László váci püspökkel együtt jóváhagyja a ferencesek kecskeméti plébániai működését. A rendház az iskolával együtt a XVII. század második felében létesült, ugyanekkor emelhették a Mária látogatása kápolnáját, melyről a reformátusok és katolikusok közötti Wesselényi Ferenc előtt 1658-ban kötött egyezség mint újonnan épült , városon kívüli kápolnáról emlékezik meg.” (Hornyik i.m. II. 226., 228-229, 231-236 in Entz et al 1961 (31. o.)
„Feltehető, hogy a XVII. századi új építkezések már a lakóházaknál is kő vagy tégla építőanyagot használtak. Erre vall Koháry 1681-ben kelt rendelkezése, mely tiltja a lakosságnak a házak, boltok és egyéb épületek városon kívüli emelését.” (Kecskemét Állami Levéltár, Kecskemét város jegyzőkönyve, 1690-1699. 47-49. in Entz 1961 34. o.)
A városközpontot észak és nyugat felé szőlőskertek övezik. Majd következnek a nagykiterjedésű legelők, melyekben eléggé szabályos alakzatban tűnnek fel a kertek. A várostól délkeletre a szántóföldek egyenletes területe húzódik, ugyancsak számos kerttel. A délnyugati határ külső sávjában helyezkednek el a nagy gulyák és ménesek, egymástól széles, nagy homokos sáv által elválasztva. A pásztorok szállását a rajz kis házzal jelzi. A határt kívülről puszták övezik. A gazdag állattartók által történt jogtalan foglalásokat mutató térkép lényegében azt a területet jeleníti meg, melyen a tatárjárás alatt elpusztult községek helyén Kecskemét és közvetlen határa kifejlődött.” A térképet a Kecskeméti Állami Levéltár őrzi (Entz 1961 41. o.)
„A Mária látogatása kápolna a városon kívül, a szőlőkön túl, a Széktó közelében helyezkedett el. 1726 körül kibővítették.” (Entz 1961. 46.o.)
„A XVIII. század végén teljesen kialakult tanyarendszer a XIX. században nagy ütemben továbbfejlődik. Az 1800-as évek folyamán lép fel a futóhomok nagyarányú város felé terjedése. A homokveszély megakadályozására a város közvetlen környékét gyümölccsel, szőlővel ültetik be. E területen is épülnek házak, melyek ugyan nem tanyák, de új lehetőséget adnak a városból való kiköltözésre. Így 1872-ben a szőlőbelekkel együtt több mint 300 lakóház áll a külterületeken.” (U.o. 121. és Szabó K.: Kecskeméti tanyák Entz 1961 48.o.)
A kápolna bejáratával szemben, közel azon a helyen, ahol a „Mária-kápolnai remetét”, Kókai Benedeket elhantolták, ma egy kőkereszt áll (Állította: Lajos József és neje, Farkas Erzsébet, 1909-ben). Kókai Benedek (Kecskemét, ? 18.sz. – Kecskemét ? 19.sz.) hitbuzgó római katolikus ügyvéd volt, aki hivatását feladva Remete Szent Pál rendjének szerzetese lett. Amikor a rendet II. József feloszlatta, magányos szerzetesként a Mária-kápolna mellett húzódott meg, ahol a hozzá segítségül forduló kecskeméti híveknek lelki vigaszt nyújtott.
