Napi Evangélium: „Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.”
Elmélkedés:
A magvetőről szóló példabeszéd jelképesen mutatta be, hogy Isten tanítását egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása akár szembefordulást is eredményezhet az emberek között. Ezt követően azokról szól, akik meghallgatják tanítását és aszerint alakítják életüket, s ezzel mintegy minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész arra, hogy mindenről lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért, hogy az örök életet elnyerjük.
A tanítványi élet kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus küldöttei vagyunk, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk továbbadni, amelyet nem tekintünk vezérelvnek saját életünkben, minden bizonnyal csak ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben is szeretetet vagy hitet. Ha a hit engedelmességével fogadom Isten hozzám szóló üzenetét és akaratát, Krisztus jelenlétének tanújává válok a világban az emberek számára.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.
