Napi Evangélium: „Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. ”
Elmélkedés:
Megfigyelhetjük, hogy az evangéliumok csodákról szóló leírásaiban szinte kivétel nélkül mindig szerepel, hogy Jézus azokkal tud csodát tenni és azokat tudja meggyógyítani, akik hisznek benne, illetve valamilyen módon kifejezik gyógyító képességébe és isteni hatalmába vetett hitüket. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a csodák és csodás gyógyulások a többi jelenlévő körében hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset hatására kezdenek el hinni Jézusban. A csoda tehát a hit tekintetében kettős irányú: egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja, alapja lehet a hitnek.
Mindennek ismeretében könnyebben megértjük Jézus korholását azon városlakók felé, akik a csodák ellenére sem hisznek benne és nem ébred fel bennük a bűnbánat. Mondhatjuk, hogy az igehirdetés és a számos csoda hatás nélkül marad ezekben az esetekben. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja a Korozainban, Betszaidában és Kafarnaumban élő embereknél.
Az igehirdetésnek, amelyet az Egyház és szolgái Jézus nevében végeznek, ma is a bűnbánat az egyik legfontosabb témája. Ahogy Jézus korában, úgy ma is sokan hallják ezt az üzenetet, talán meg is értik tartalmát és jelentőségét, de nem kezdik el megvalósítani, azaz nem indulnak el a megtérés útján. Engem mi indít bűnbánatra? Elindulok-e a megtérés útján?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
Szent II. János Pál pápa
