Mindent, amit megtehetünk, örökségként felülről kapjuk
- Hogyan foglalná össze férje szellemi örökségét? – kérdeztük özvegy Pintér Józsefnétől.
- Férjemet a sikerélmény éltette. Ez motiválta. Ha siker van, minden működik és mindenki mosolyog – mondta gyakran. Amit a tisztes nyereség felett kitermelünk, azt olyan dolgokba fektetjük vissza, melyek Kecel városa, az ország, és nem utolsó sorban a Pintér Művek dolgozóinak mindennapi életét teszik jobbá, boldogabbá. Ez volt férjem hitvallása. Egyszerű ember akart maradni. Szeretett kitalálni és létrehozni addig nem létező dolgokat. Megszállottként tette, amit mindenki számára hasznosnak látott. Ez éltette.
- Emlékszem, mikor 2005 februárjában először felkerestem Pintér Józsefet, az önkormányzattól erősen leromlott állapotban átvett épület felújítása kapcsán – jegyezte meg Farkas P. József, a Wojtyla Ház alapító igazgatója beszélgetésünk közben. Az épület szigeteléséről kellett gondoskodnunk. II. János Pál pápa nevét hallván úgy fedezte a munkálatok költségeit, hogy a házat nem is látta. Töretlenül bíztunk egymásban. A bizalom bizalmat szült, és idővel más vállalkozókat is köszönthettünk a Wojtyla Ház ügyének támogatói sorában.
- Hogyan él tovább mindaz, amit Pintér úr elkezdett?
- Férjem elhunytával hatalmas veszteség érte családunkat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszakadna az a vonal, amely által próbáltuk az emberek életét könnyebbé tenni. Mindent, amit megtehetünk, örökségként felülről kapjuk. Tehát csupán eszközök vagyunk Isten kezében. Őt illeti minden dicsőség, hála és köszönet. Mi, akik férjem után maradtunk, változatlanul támogatjuk a keceli rászoruló kisiskolásokat, az idősek otthonát, a tűzoltóságot, a rendőrséget, egy daganatos gyermekek támogatására létrejött alapítványt, a siketeket és nagyothallókat, a sportlövőket, a keceli alkotótábort és természetesen a Karol Wojtyla Barátság Központot, ahol oly sok szeretetet, tiszteletet, megbecsülést kapunk.
- Pintér József életművéből mit tart legfontosabbnak a jövő generációi számára?
- A szemlélet továbbadását. A Jóisten kegyelméből tudunk adni. Sok-sok emberen próbálunk segíteni. Mi soha nem bankba raktuk a pénzünket, nem is lehet ott megtalálni. Ha volt plusz bevétel, mindig azt figyeltük, hol van nagyobb szükség rá. Én nagyon jó helyzetben vagyok, mert olyan szerető családom van, akiket nem kell arra biztatni, hogy tovább járjanak a férjem által megkezdett úton. Nagyon fontos, hogy megtanítsuk ennek az útnak a szépségére a bennünket követő generációkat.
- „Ez csak úgy sikerülhet, ha őket is bevonjuk, mert ezáltal fogják megtapasztalni az alázat szépségét, azt a lelki többletet, melyet a feltétel nélküli szeretet adni tud. Mindig is lesznek rászoruló emberek, akiket nem lehet az út szélén hagyni, akiket abból a mély állapotukból, amelyben éppen vannak, fel kell emelni. Egy kis odafigyeléssel, egy mosollyal, egy jó szóval, egy tányér levessel… Adja Isten, hogy mindig legyenek jószívű emberek” – tette hozzá Pintérné Farkas Csilla, az özvegy menye.
