Boldog színésznek tartom magam – Kovács Gyulával beszélgettünk
- Meddig kell visszamennünk az időben, ha az első színházi élményét szeretnénk tetten érni?
- Életemben először az Ifjúsági Színházban - a mai Thália Színház elődjében - voltam felnőtt előadáson 1957-ben - meséli Kovács Gyula. - A kőszívű ember fiai volt műsoron Dajka Margittal, Somogyvári Rudolffal... Legnagyobb örömömre karácsonyra kaptam egy diavetítőt, és hozzá ennek az előadásnak a diafilmes változatát. Nem telhetett el úgy nap, hogy ne vetítettem volna le legalább egyszer. Valószínűleg akkor fogamzódott meg bennem a gondolat, hogy egyszer én is színész leszek.
- Szülei mit szóltak hozzá?
- Támogattak, azzal a kitétellel, hogy érettségi után a színművészeti mellett egy „civil\" szakra is adjam be a jelentkezésemet. Ez lett a jogi egyetem. A színművészetin kiestem a harmadik rostán, jogra viszont azonnal felvettek. Ahol első utam az Egyetemi Színpadra vezetett. Ruszt József volt a főrendező, olyan színészek közé kerültem, mint Halász Péter, Jordán Tamás, Kristóf Tibor, Helyey Laci... Mellesleg bejártam az egyetemre is, de az életem nagyobb részét az egyetemi színpadon töltöttem.
- Pótolta a színművészetit?
- Részben igen, de azért újra próbálkoztam, és végül harmadszorra felvettek.
- Így lett vége jogi karrierjének?
- Gondolkodás nélkül otthagytam a jogi kart. A főiskolán nagyszerű osztályba kerültem! Horvai István lett a mesterem, tanársegédje Kapás Dezső, az osztálytársaim: Egri Kati, Takács Kati, Dancsházi Hajnal, Hűvösvölgyi Ildikó, Pogány Gyuri, Téri Sanyi, Hegedűs D. Géza, Halmágyi Sándor, Gálfi Laci és jómagam. A főiskola után Kazimir Károly szerződtetett a Thália Színházba. Ismét remek kollégák közé kerültem, de színészileg másra, többre vágytam, így örömmel mondtam igent, amikor a József Attila Színházba hívtak. Ott történt életem első és eddigi legnagyobb bukása. Moliere Dandin Györgyében Clitandert alakítottam, és bár senki sem tett szemrehányást, tudtam, hogy borzalmas vagyok...
- Megbánta a váltást?
- Nem bántam meg, hiszen sok nagyszerű szerepet kaptam, de amikor négy évvel később Fehér György rendező Nyíregyházára hívott azzal, hogy alakítsunk színházat, örömmel mondtam igent. Annál is inkább, mert meg voltam róla győződve, hogy addig nem lehet érett színész senki, amíg meg nem járja a vidéket.
- Nyíregyháza akkoriban a világ vége lehetett.
- Ki tudja, talán éppen ezért éreztem magam olyan remekül. Gyönyörű volt a vidék, szerethetőek az emberek, és izgalmas feladatokat kaptam. Eljátszhattam például a Pygmalionban Higgins professzort, először Bozóky István igazgatóval kettőzve, majd - a közönség reakciójának következtében - egymagam. Nagy örömömre sikerült rávennem Kapás Dezsőt, egykori főiskolai tanáromat, hogy Nyíregyházán fogalmazza újra nagysikerű Krúdy-rendezését, a Rezeda Kázmér szép életét. Csodálatos előadás lett! A Pincért játszottam, akit Fridolinnak hívtak - kis szerep volt, de nagyon szerettem. Az első évadot az koronázta meg, hogy Jancsó Miklós elvállalta, megrendezi Hernádi Gyula Szép magyar tragédiáját Nyíregyházán. Évad közben többször eljött előadásokat nézni, majd az évad végén kitették a szereposztást: az egyik főszerep mellett az én nevem állt... Színész létem egyik legboldogabb korszaka köszöntött be. Jancsó lénye mágikus volt, bámulatos intellektusa, bátor, eredeti szemléletmódja új világot nyitott meg előttem. A bemutató után, amikor vége lett a próbafolyamatnak, szinte depressziós lettem. Madaras Jóskának köszönhetem, hogy nem csaptak össze a hullámok a fejem fölött.
- A Jancsó Miklóssal való barátság vezetett át Kecskemétre?
- Így van! Felhívott, és megkérdezte, hogy ha megkapja a győri teátrumot, vele tartok-e? Hát hogyne! A világ végére is! Aztán felhívott: nem Győr, hanem Kecskemét. Még jobb!
- Miért volt más Jancsó munkamódszere a korábbiakhoz képest?
- Totális szabadságot élveztek a színészek. Minden magától értetődő volt. Jancsó helyzeteket teremtett, amit ki kellett tölteni. Az adott pillanat igazságát kerestük.
- A közönség viszont lassan elfogyott.
- A Faustus doktor boldogságos pokoljárása zajos siker lett. Látványos, követhető, mozgalmas előadás volt, hatalmas közönségsikerrel játszottuk Kecskeméten és Budapesten. De tény, hogy a nézők idővel elfordultak a színháztól. A város úgy érezte, hatalmi szóval erőltették rájuk Jancsót, akinek a színházi világa valóban nem egy olyan városba való, ahol egyetlen színház működik.
- Hogyan vészelte át a váltást két évvel később?
- Viszonylag jól, hiszen hamarosan megérkezett a „megváltó\": Lendvay Feri bácsi, és vele színészi kibontakozásom legszebb időszaka.
- Pedig Lendvay egészen más szemléletet képviselt, mint Jancsó?
- Nem értettünk mindenben egyet. Időnként hatalmas vitáink voltak, de ezzel együtt fantasztikusan jó szakembernek tartottam, és annak tartom ma is. Gyönyörű szerepeket, hatalmas közönségsikereket köszönhetek neki. Molnár Ferenc Testőrében eljátszhattam a Színészt, majd Németh László Az írás ördöge című drámájában Semmelweis Ignácot. Nagy Attila rendezte, és a közönség rajongva szerette. Minden nap ünnep volt, amikor este játszhattam.
- A rendezéssel is megpróbálkozott.
- Először Karinthy Ferenc Machiavelli Mandragórájából írt zenés változatának megrendezésére kért fel Lendvay. Legnagyobb meglepetésemre frenetikus sikere lett. Jutalmul Lendvay Feri bácsi a következő évadban felajánlotta, hogy azt rendezhetek, amihez kedvem van. Nem tartottam magam rendezőnek, de arra gondoltam, hogy egy kisszínházi darabbal talán még megpróbálkozhatnék, feltéve, hogy kevés, ám annál rutinosabb szereplője van. Így találtam rá a Kései találkozásra, amelyet Fekete Tiborral és Gurnik Ilonával mutattunk be. Örömjáték volt! Drága Tibi bácsi éveken át minden találkozásunkkor azzal fogadott: „Menjünk át Rigába!\"
- Volt valaha szerepálma?
- Sokáig azt hittem, hogy nincs. De amikor Illés István igazgatása alatt megtudtam, hogy a színház bemutatja Albee Nem félünk a farkastól című darabját, elakadt a lélegzetem. És amikor kiderült, hogy én játszhatom George-ot, madarat lehetett volna fogatni velem. A főiskolán színpadra állítottunk belőle egy jelenetet, azóta mélyen eltemetve bennem volt a vágy, hogy egyszer majd... Boldognak mondhatja magát az a színész, akinek volt két olyan szerepe, amiért érdemes volt a színi pályát választania. Én nagyon boldognak tartom magam, hiszen ilyen volt Semmelweis Ignácz Az írás ördögében, George a Nem félünk a farkastól című darabból, Peachum a Koldusoperában, Gajev a Cseresznyéskertben...
- Illés István távozása után Ön is megvált a kecskeméti színháztól.
- Évad közben felmondtam... Soha nem gondoltam, hogy ez valaha megtörténhet...
- Merre vitték a szabadúszó évek?
- Sokfelé játszottam, de a legnagyobb kaland a Szekszárdi Német Színházhoz kötődik. Schubert Éva keresett meg azzal, hogy lenne egy kisebb szerep. „Drága Éva, én németül a der, die, das-on kívül semmit sem tudok!\" - mondtam neki. Csehov miatt megtanultam oroszul, de a némettel sohasem boldogultam. Mire ő: „Nem baj, édes Gyulám, majd kialakul!\" Így szerződtem le Örkény Macskajátékába, amelyben a főszerepeket Schubert Éva, Csernus Mariann és Torday Teri játszották.
- Igaza lett Schubert Évának? Kialakult?
- Olyannyira, hogy a következő évadban - legnagyobb megdöbbenésemre - megkaptam Eric Kastner Május 35. című művének főszerepét, szintén németül. Egész nyáron magoltam... Mire eljött a bemutató napja, ment, mint a vízfolyás! Végül öt évadon át játszottam Szekszárdon, sőt, a vendégjátékok során Stuttgartban és Bécsben is próbára tettem német nyelvtudásomat.
- Mi vezette vissza Kecskemétre?
- Kerényi Imre hívott vissza az Úri muriba 2007-ben. A következő évadban pedig átvette a színház irányítását Cseke Péter, akit a főiskoláról ismertem. Nem volt nehéz visszatalálnom, hiszen nagyon közel áll a szívemhez az a színházi világ, amelyet Péter képvisel.
- Utolsó kérdés: mivel telnek a hétköznapok, ha éppen nincsenek színházi elfoglaltságok?
- Amatőr, ám fölöttébb lelkes kertész vagyok, aminek nyomait városföldi otthonom kertje viseli magán. Emellett fogadott unokámmal szervezünk közös programokat.
- Ilyenkor előkerül még Művész úr Skodája?
- Mi sem természetesebb! Most ugyan gyengélkedik, de egyébként jól tartja magát a maga 25 évével. Hála az égnek, mert nagyon szeretem!
(KEOL)
