A talizmán című színdarab bemutatója Kecskeméten
Előítélet, elutasítás, kirekesztés - a szatíra nagymestere, Johann Nepomuk Nestroy, a xenofóbia forrását és működését kutatja A talizmán című bohózatában, amelyet április 10-étől láthat a közönség a kecskeméti Katona József Színházban. Az évad utolsó nagyszínházi bemutatójáról a rendezőt, Keszég Lászlót kérdeztük.
- A bohózatot gyakran a vígjáték szinonimájaként használjuk.
- Helytelenül. A vígjáték és a bohózat két különálló műfaj. Míg a vígjátékban minden a pozitív végkifejlet felé tart, a bohózatban a jó a lehető legritkább esetben nyeri el méltó jutalmát, ahogy a rosszak sem bűnhődnek meg annak rendje és módja szerint. Az emberek rosszindulatúak egymással, gúnyolódnak, és könyörtelenül lerántják a leplet mások hibáiról.
- A talizmán megfelel a műfaji előírásoknak?
- Abszolút. Nestroy kifigurázza, pellengérre állítja az udvari élet szereplőit, leleplezi a Schönbrunnt uraló hazugságokat. Mechanikailag nem annyira professzionális, mint egy Feydeau-darab, de abszolút helyén van.
- Hogyan fogadták ezt annak idején?
- Sok botránya volt. Ügyesen beletalált egy-egy arisztokrata véknyába, és a nézők általában ráismertek azokra, akiket kifigurázott. Az osztrák Molière-ként is emlegetik. Sokat tett a tisztánlátásért, az önirónia és az irónia fejlődéséért, amiért tiszteletreméltó, komoly figurának gondolom.
- A főszereplő, Titusz, legfőbb bűne, hogy vörös a haja, de ugyanígy lehetne más a vallása, nyelve, bőrszíne. Ismerős helyzet.
- Ilyen értelemben nem sokat változott a világ. A xenofóbia, a türelmetlenség, a megszokottól eltérővel szembeni elutasítás nem akar kimúlni. Néha eltűnik, de idővel búvópatakként a felszínre tör, és pusztít. Ez egy átok, amitől nem tudunk szabadulni. Annyit tehetünk, hogy ha viccesen is, megpróbáljuk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy ennek semmi, de semmi értelme.
- Milyen szerepet kap a zene?
- A zenét a színházi hatás nagyon lényeges elemének tartom. A verbális szövet szerves része, nem egy kösöntyű, amit ráaggatunk. Kristálytiszta forma. Pillanatok alatt átfordíthatja a hangulatot, zárójelbe tehet vagy kiemelhet akár egy írásjelet is. Bercivel (Márkos Albert zeneszerző, a szerk.) sokszor dolgoztunk együtt, nem kell hosszan beszélni, hogy értsük egymást.
- Mennyire lesznek elrajzolva a figurák az előadásban?
- Szándékaim szerint nagyon, és minden szinten. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról, hogy minden kijelentésnek keressük az igazságát. Szeretnénk, ha nem úgy nézné a közönség az előadást, mint az egyszeri lány a papot: fogalma sincs, mit beszél, de olyan szépen mondja...
Tehet-e valaki arról, amilyennek születik? Jogos-e kirekeszteni embertársunkat egy olyan tulajdonságáért, amiről és ami ellen vajmi keveset tehet? Dönthet-e sorsunkról egy ilyen „rendellenesség\"? És hogy lehet ilyen komoly kérdéseket feszegetni egy bohózatban?
A szatíra nagymestere, Johann Nepomuk Nestroy \'A talizmán\' című komédiáját Keszég László rendezésében láthatják, és megígérjük, hogy minden kérdésre választ kapnak! Főhősünk, Titusz sokáig kívülálló környezetében, mígnem egyszer csak csodatévő talizmán birtokába jut: rőt fürtjei egy parókának köszönhetően mindenki által imádott hajkoronává alakulnak át. Frissen felfedezett beilleszkedési képességének köszönhetően megfordul a szerencséje, és - az addigi balsors helyett - mindent sikerre visz; ám a végletek sosem vezetnek jóra. Féltékenység, ármánykodás szele támad fel, s minthogy a szálak összekuszálódni látszódnak, félreértések sora szül mulatságos helyzeteket, hogy aztán a végén ki-ki az eleve elrendelt sorsát teljesítse be. Hiszen ahogy azt már Goethe is megírta: „Elvégre az vagy - ami vagy. / Viselj parókát milliónyi fürttel, / Járj ölnyi sarkakon vagy trónra ülj fel, / Az maradsz mindig, ami vagy.\"
Titusz: Porogi Ádám
Von Cypressenburgné: Téby Zita
Emma: Tolnai Hella
Konstancia: Csapó Virág
Flóra: Bognár Gyöngyvér
Szalome: Trokán Nóra
Monsieur Márki: Kocsis Pál
Szotyola: Fazakas Géza
Dugaszi: Hegedűs Zoltán
Laposy úr: Nagy Viktor
Gyuri: Farkas Ádám
Sólyom: Puskás Gyula
RENDEZŐ: KESZÉG LÁSZLÓ
díszlettervező: Cziegler Balázs
jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina
dramaturg: Enyedi Éva
zene: Márkos Albert
koreográfus: Gergye Krisztián
súgó: Arató Andrea
ügyelő: Domján Sándor
rendezőasszisztens: Sirkó Anna
