Apadó ivóvízkészleteink
A globális klímaváltozás már rövidtávon sem hagyja érintetlenül Európa, és benne a Kárpát-medence vízkészleteit, de néhány évtizeden belül biztos, hogy jelentős átalakulásokra kell számítanunk. Vízmű-privatizációra készül a kormány – egy ágazat továbbra is törvényi szabályozás nélkül.
Az emberi fogyasztásra alkalmas felszín alatti ivóvízkészletek a tudományos előrejelzések szerint csökkeni fognak, ami jelentős lépésekre kell, hogy sarkalja a vízszolgáltatókat, illetve Európa és Magyarország döntéshozóit. Egyebek mellett ez hangzott el a XI. Országos Víziközmű Konferencián, a vízipari ágazat idei legnagyobb, három napos tanácskozásán Sopronban, amelyen több mint ötszáz vízügyi szakember vett részt.
A Magyar Víziközmű Szövetség idei konferenciáján Dr. Nováky Béla hidrológus, a klímaváltozás kutatója szerint ma már vitathatatlan a klímaváltozás ténye, amely részben az emberi tevékenységgel, részben természeti jelenségekkel függ össze. Tágabb térségünkre ez az átlagos csapadékmennyiség csökkenésével és a mediterrán éghajlati jellemzők felé való eltolódással jár. Az ivóvízellátás szempontjából létfontosságú felszín alatti vízkészleteinket elsősorban a téli csapadék táplálja. Amennyiben a téli csapadékmennyiség az ideihez hasonlóan alacsony lesz az elkövetkező években, ez ivóvíz-ellátási gondokat okozhat. A felszíni vízfolyásokon érkező vízmennyiség ugyancsak lényeges a biztonságos vízszolgáltatás szempontjából. Hiszen jelentős területek vannak hazánkban, ahol parti szűrésű kutakból történik az ivóvíz szolgáltatás. Magyarország felszíni vizeinek vízgyűjtőterületei jóval túlnyúlnak határainkon, ráadásul ún. alvízi ország vagyunk. Számunkra létkérdés, hogy Európában megoldódjék a vízkészletek védelme.
Ezt tűzte célul a világ legnagyobb környezetvédelmi programja, az EU Víz Keretirányelv, amely azt ígéri, hogy 2015-ig valamennyi EU-tagállamban megvalósulnak azok a környezetvédelmi beruházások, amelyek által ökológiai és hidrológiai szempontból egyaránt jó állapotban lévő vízkészletekkel fogunk rendelkezni. Ez az egyik legnagyobb kihívás ma a vízügy számára – emelte ki a konferencián Prof. Dr. Ijjas István, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke. Hogy pontosan mit is kellene végrehajtani a gyakorlatban, és hogy az mennyibe kerül az egyes országoknak, erről még jelenleg folynak a szakmai viták. A szakember aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a legjobb szándékok mentén felmerülő beruházási igények és a rendelkezésre álló források között éles szakadék fog kialakulni.
A célkitűzés hatalmas feladatot ró az ivóvíz-szolgáltató ágazat szakembereire, akiknek nem könnyítik meg a helyzetüket azok a felröppenő hírek, melyek szerint a kormány egy nagy privatizálási akció keretében - pillanatnyi államháztartási érdekekre hivatkozva - értékesíteni szándékozik a nagy regionális vízmű társaságok állami tulajdonhányadát. Erről már Ányos József, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke beszélt. Álláspontja szerint nem az a tragédia, hogy esetleg külföldi magáncégek kezébe kerül a stratégiai ágazat jelentős hányada – erre már jelenleg is számos példa van -, mert megfelelően szabályozott keretek között ez a tulajdonosi struktúra is működhet jól.
A baj az, hogy nincsenek megfelelően szabályozva a működési keretek. Évek óta hiába kéri, sőt követeli az ágazat a törvényi szabályozást, a szaktárca még eddig nem nyújtotta be a Parlamentnek a törvény tervezetét. Az évek óta csak előkészítő fázisban lévő törvényre azért lenne szükség, mert 16 évvel a rendszerváltás után végre törvényben kellene lefektetni az olyan alapkérdéseket, hogy ki, és milyen feltételekkel birtokolhat víz- és csatornaművet, milyen árképzési elvek működtessék a rendszereket. Továbbá ez biztosítaná, hogy a fogyasztók érdekében a vízdíj-csatornadíj nem lokális politikai játszmák tárgya legyen, hanem garantáltan magába foglalja a vízmű vagyon működtetésének, folyamatos karbantartásának, rekonstrukciójának mindenkori költségeit.
Forrás: Magyar Víziközmű Szövetség
