Szabó Antal: „Az Úrra bízták magukat. Ezt nevezik hitnek!”

Többszörösen is ünnep volt pénteken a kecskeméti Karol Wojtyla Barátság Központban. Egyrészt azért, mert – hogy a népkonyha alapító igazgatóját, Farkas P. Józsefet idézzük: „Szinte minden nap ünnep az intézmény számára.\", másrészt pedig – a hónap utolsó péntekje lévén – Szabó Antal, a Poli-Farbe Kft. (közismert nevén a „bócsai festékgyár\") tulajdonos ügyvezetője látogatott el a népkonyhára. Ezt pedig mindig ünnepnek tekintik a gondozottak. Végül, de nem utolsó sorban azért, mert igazán ünnepi étket – rántott csirkemellet burgonyával és savanyú uborkával – rendelt ma Szabó Antal az Abonyi Csárdából. Ebéd előtt azonban az ilyenkor megszokott és elmaradhatatlan bibliaóra következett. Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentései közül Máté Evangéliuma 24. fejezetének 15. bekezdésében foglaltakat hozta el ma a gyártulajdonos: „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen – aki olvassa, értse meg!...”. Így gyűltek az Ige köré 11 órakor. „Mindenki Anti bácsija” elmagyarázta az Úr Jézus Krisztus fenti szavai és Dániel 600 évvel korábbi próféciái közötti összefüggést, végül pedig levonta a végső tanulságot: „A héber ifjak kitartása a mai napig példamutató, mert bizonyságot tettek az egy igaz Isten előtt. Az Úrra bízták magukat. Ezt nevezik hitnek!”. – Kedves Barátaim! Kérlek benneteket, e gondolatokat vigyétek ma magatokkal – így fejezte be bibliaóráját Szabó Antal. Majd közösen elfogyasztották a mára „rendelt” ételt.

Háttér:

Dániel próféta története dióhéjban

(Dániel Júda egyik előkelő családjából származik. A Kr. előtti 6. században, tehát kb. 2600 évvel ezelőtt élt.)

Nebukadneccar (más néven Nabukodonozor) babilóniai király Júda elfoglalása után a kincsekkel együtt jó családból származó, értelmes ifjakat is vitt magával, hogy három évig taníttassa őket a babilóniai ismeretekre, és aztán neki szolgáljanak. A kiválasztott ifjak között volt Dániel is, aki együtt volt az Úrral: amit napközben látott, annak azonnal felfogta az értelmét. Ami érdekeset álmodott, arról pedig mindig tudta, hogy milyen üzenetet takar.

Egy alkalommal Nebukadneccar király nagyon furcsát álmodott, ami napokig nyugtalanította. A babilóniai bölcsek közül senki sem tudta megfejteni a király álmát, ezért a király Dánielért küldött, aki három nap haladékot kért tőle. A haladék letelte után megjelent a király előtt, és elmagyarázta az álmot. – Te uralkodó, hatalmas szobrot láttál, aminek aranyból volt a feje, a többi része pedig más-más anyagokból: vasból, a lábai vasból, és cserépből. Aztán anélkül, hogy valaki is hozzáért volna, a szobor darabjaira tört. Az aranyfej Te vagy ó király, de hatalmad szertefoszlik, birodalmad megsemmisül, és helyén új birodalmak támadnak. Aztán azok is megsemmisülnek, mert egyedül ez az Úr, aki tetszése szerint hoz létre és szüntet meg királyságokat. Ha tiszteled hatalmát, még sokáig élvezheted királyságodat – mondta a királynak Dániel.

Nebukadneccar hatalma csúcsán egy óriási aranyszobrot csináltatott, és megparancsolta mindenkinek, hogy hódoljanak a szobor előtt, mintha csak Ő lenne. Aki ezt nem teszi, vessék tüzes kemencébe – hangzott a király parancsa. Három izraelita ifjú volt csak, akik nem hódoltak a szobor előtt semmilyen fenyegetésre sem. „Az egyetlen igaz Isten előtt, aki az Urunk, vagyunk csak hajlandóak térdet hajtani, és hódolni Neki!” Mindhármat a tüzes kemencébe dobták, de csodák csodájára semmi bajuk sem esett, sőt a kinn lévők úgy látták, mintha négyen lennének a kemencében. A király parancsára kivették az ifjakat a kemencéből, és látták, hogy egyetlen karcolás sem esett rajtuk. Megkérdezték őket, hogyan lehetséges ez, mire az ifjak így válaszoltak: „az Úr elküldte egy angyalát, hogy vigyázzon a benne bízókra.” Történt egyszer, hogy a király a palota teraszán sétált és örvendő szívvel nézett végig a már alvó városán. Nem tudott hová lenni, hogy ezt az ő – minden királynál nagyobb – hatalmával hozta létre. Ekkor az Úr ítéletet hozott, hogy Nebukadneccart száműzzék az emberek közül, és mint a mezei vadak fűvel, és más utálatos dolgokkal táplálkozzék, testét ruha helyett szőr borítsa, és ez így legyen hét időszakon át, amíg fel nem ismeri az egyetlen igaz Isten hatalmát. Az ítélet pedig maradéktalanul beteljesedett. Nebukadneccar halála után fia, Bélsaccar király nagy lakomát csapott ezer főemberével. Lakoma közben az az ötletük támadt, hogy hozzák elő a kincsesházból azokat a szent edényeket, amelyeket Nebukadneccar király hurcoltatott el a jeruzsálemi templomból, és azokból igyák tovább a bort, és egyék az ételeket. A király parancsát teljesítették. Lakoma közben pedig nagy riadalom támadt, mert egy a semmiből kinyúló kéz ezt a feliratot írta a palota falára: „Mene, mené tekel u-parszin\". Egyedül Dániel tudta a szöveg értelmét megfejteni: „Megmérettél, és könnyűnek találtattál.\" A hatalmad, ó király szertefoszlik, és a Te életed is veszélyben van – mondta Dániel. Még azon az éjjelen meggyilkolták Bélsaccar királyt, a babilóniai birodalmat pedig lerohanta, és elfoglalta Dáriusz, a médek és perzsák királya. A királyi udvarban sokan áskálódtak Dániel ellen azzal, hogy egyedül Istene parancsait hajlandó teljesíteni, és még a király utasításait is semmibe veszi. A király első haragjában parancsba adta, hogy vessék Dánielt az oroszlánok vermébe. Ott kiderülhet, hogy Istene megoltalmazza-e Őt. Másnap Dáriusz kíváncsian ment az oroszlánok verméhez, hogy lássa, él-e még Dániel. Élt! Az Úr egy angyalt küldött le a verembe, aki befogta az oroszlánok száját. A király ennek nagyon megörült, mert titokban kedvelte, és elismerte Dániel tudását. Dánielnek jól ment sora Dáriusz egész uralkodása alatt.

T.N.

Kövessen minket a Facebookon is!