Kórházi szakdolgozók látogattak a „kékkeresztbe”
Képgaléria
Nem valami furcsa szél „fújta” őket a Kecskeméti Református Egyházközség Gyülekezeti Központjába szerda délután 6 óra előtt néhány perccel, a két kórházi szakdolgozó régóta tervezte, hogy látogatást tesz a csoportban, melynek tagjai gyakorta szolgálnak a pszichiátriai osztály szenvedélybetegeinek ágyai mellett. Hirdetik, hogy keresztény hitben – Jézus Krisztus szabadításával – igenis létezik kiút az alkoholizmus rabságából, Istenhez hittel fordulva bárki végleg leteheti a poharat; “Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.” (60. zsoltár 13. vers).
A missziói alkalmakon bárki elmondhatja gyógyulása történetét; hogy érzi magát mostanában, „hol tart” éppen. Nem volt ez másként ezúttal sem; a csoport egyik tagja számolt be arról, miként alakult élete az elmúlt években, és mindennapjaiban mit jelent számára Krisztus szabadító ereje.
Hodánics Tamás református lelkipásztor, a közösség pasztorális vezetője áhítatában Lukács Evangéliumából az elveszett juh példázatát idézte: „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lukács 15,1-7).
„Maca” és Kati nővérek részletesen beszámoltak arról, miként gyógyulnak a pszichiátriai osztály betegei. Elmesélték eddigi szakmai pályafutásuk főbb mozzanatait, legemlékezetesebb kórházi tapasztalataikat. Végül válaszoltak a csoport tagjainak kérdéseire, meghallgatták hozzászólásaikat. Jó kis közösség ez. Máskor is szívesen eljövünk, és természetesen változatlanul örömmel fogadjuk a kékkeresztesek szolgálatát a „pszichiátrián” – mondták az ajtónál búcsúzóul.
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne válljak semminek a rabjává.” (1Korinthus 6,12)
Háttér:
A Kecskeméti Kékkereszt Csoport tagjai zömében olyan absztinens alkoholbetegek, akik hittel vallják, hogy Isten szabadító ereje által menekültek meg káros szenvedélyük rabságából. Többségében a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi alkohológiai szakintézetében „szabadultak”. Absztinenciájuk folyamatos fenntartása érdekében hozták létre a kecskeméti csoportot immáron 17 esztendeje, melyhez az évek során egyre többen csatlakoztak. Közösségük jelenleg több mint hatvan főt számlál. Missziói alkalmaikat minden szerdán 18 órai kezdettel a Kecskeméti Református Egyházközség Kálvin téri Gyülekezeti Központjában tartják. Bárki csatlakozhat hozzájuk: szabadulni vágyó alkoholbetegek és segítő önkéntesek egyaránt. Mindenkit szeretettel várnak.
Bővebb információ: www.kekkereszt.org, www.kkcs.hu
Tódor Norbert
