"Valamire minden ember születik." - interjú Tarapcsik László mesterrel
Képgaléria
Március 28-án, pénteken ült össze a Kecskemét és Környéke Általános Ipartestület, hogy idén is elismeréseket adjon tagjai eredményeiért és hűségéért. IPOSZ-dijban részesült Tarapcsik Sándor aranykoszorús könyvkötő mester is, aki életműve elismeréseként kapta ezt a rangos kitüntetést. ...
Milyen eredményeket ért el pályáján?
1963 június 17-én kezdtem ugyanezen a munkapadon. A szüleim tanítottak, akikkel egymás mellett dolgoztunk. Iskoláimat munka mellett végeztem. Ami kitüntetést egy könyvkötő mester elérhet, azt mind megkaptam. A felfelé ívelő pályám megkoronázását jelentette az az IPOSZ-díj, amit az Iparosok Országos Szövetségének legmagasabb kitüntetéseként átvehettem. Előző évben kaptam életműdíjat a Polgármesteri Hivataltól. Komárom szlovák felén több könyvkötővel veszek részt egy nemzetközi kiállításon. A pályám során 28-30 kiállításom volt. A tanítványaim közül is sokan díjakat nyertek. A fiam folytatja a szakmát. Én már leköszöntem, de attól függetlenül még dolgozom tovább és figyelem fiam munkásságát. Gyakorlatilag már ő irányítja a céget. Így volt értelme fejleszteni a műhelyt, hiszen gyermekem továbbviszi a szakmát. A lányom pedagógus, feleségem pedig fodrász.
Minek tulajdonítja, hogy ilyen sikereket tudott elérni?
Valamire minden ember születik. Az én szakmám benne volt a génjeimben is. Édesapámtól is ezt láttam, ebben találtam fantáziát. Nem is akartam más lenni sohasem. Amellett tanítottam a gyerekeket is. A világ számos részében van munkadarabom. Sokszor külföldről keresnek meg, hogy végezzünk nekik munkát. Szerintem a legfontosabb ebben a tekintetben a pontosság és az igényesség.
Szakma jelenét és jövőjét hogyan látja?
Az, ami régen volt, szortiment könyvkötészeti munkák, tehát újságok bekötése kicsit lecsökkentek már, de előkerülnek a régi Bibliák, a padlásokról a könyvek. Nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy az ő ízlése szerint köttesse be könyveit. Anyagilag ez igen megterhelő. Régen a Füles újságot is bekötötték. Most ez már ritkán fordul elő. Minden évben azonban van annyi megrendelésünk, hogy meg tudunk élni.
