Szeretetcsomagokat küldtek a határon túli református testvérgyülekezeteknek

Sokéves hagyományuknak megfelelően idén is gyűjtött cipősdobozba zárt szeretetajándékokat a Kecskeméti Református Egyházközség hívő közössége, erdélyi és kárpátaljai testvérgyülekezeteik gyermekei részére. A felhívásra több száz kecskeméti egyháztag és református kollégiumi diák „mozdult”, melynek eredményeképpen – a kecskeméti baptisták csomagjaival kiegészítve – több mint ötszáz doboznyi karácsonyi ajándékot – édességet, játékokat, könyveket, füzeteket, íróeszközöket, műsoros videókazettákat, DVD-ket – vihettek a kárpátaljai Péterfalvára, valamint Erdélybe, a kalotaszegi Magyarbikalra. És nem feledkeztek meg a nagyváradi magyar református óvoda kis lakóiról sem...

A kecskemétiek küldöttsége szombat este érkezett Péterfalvára, ahol Kuti József elnöklelkész és Mikesi Tibor kántor köszöntötte a kárpátaljai testvéreket, majd a Péterfalvai Református Líceum diákjainak segítségével átadták a közel 240 szeretetcsomagot Seres Jánosnak, a tivadarfalvi testvérgyülekezet lelkészének, a helyi középfokú oktatási intézmény lelkészigazgatójának, aki személyesen gondoskodott az ajándékok megfelelő szétosztásáról a líceum diákjai között. (A szerkesztő megjegyzése: Tivadarfalva ma Péterfalva részét képezi, ugyanis az 50-es években a szovjet hatóságok névlegesen felszámolták a községet, lakosságát pedig közigazgatásilag a szomszédos Péterfalvához csatolták.)

Vasárnap délelőtt iskolalátogatásra invitálta kecskeméti vendégeit a tivadarfalvi lelkészigazgató. Bemutatta a településen működő magyar tannyelvű líceumot és a hozzá tartozó kollégiumot, melyek a templom szomszédságában kaptak helyet. – A 90-es évek elején, a Szovjetunió megszűnése, Ukrajna függetlenné válása idején csődbe jutott a helyi kolhoz (mezőgazdasági termelőszövetkezet – a szerk.) tulajdonában lévő halászhorog gyár. A templom közvetlen közelében üresen álló, meglehetősen elhanyagolt állapotú üzemépület szinte kínálta magát az újbóli hasznosításra – emlékezett vissza Seres János. – Jó lenne egy magyar tannyelvű iskolát létesíteni benne, álmodtuk kissé vakmerően. Csakhogy nem volt egyetlen dollárunk sem a vásárláshoz, ráadásul az akkoriban újonnan megalakuló ukrán állami szervek sem nézték jó szemmel ebbéli munkálkodásunkat. Minden „vagyonunk” egy maroknyi, de buzgón imádkozó hittestvéri közösség volt. Mégis mertük Istentől elkérni a lehetetlent. És megtörtént a csoda: 1995-ben minden ellehetetlenítő körülmény ellenére mégis elindulhatott az oktatás Péterfalván… Azóta sok száz diák végzett nálunk, néhányan közülük visszajöttek hozzánk tanítani – folytatta emlékezését a lelkészigazgató. – Később egy kollégiumi épületet és ebédlőt is létesítettünk, melynek harmadik bővítése épp most fejeződhetett be a kecskemétiek nagylelkű anyagi felajánlásának köszönhetően. Összességében a Szentírás szavaival (1Sámuel 7,12) bátran elmondhatom: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”.

A helyszíni bejárást követő ünnepi istentiszteleten Kuti József, a kecskemétiek elnöklelkésze szolgált. Igehirdetésének lekciója (olvasmánya) a 130. zsoltár volt: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.” Ünnepi prédikációját – nagyszámú diáksereg és a helybéliek jelenlétében – Lukács Evangéluma 3. fejezetének 1-6. versei alapján fogalmazta meg: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.””

A kecskeméti vendégek vasárnap délután intettek búcsút szeretett kárpátaljai testvéreiknek.

Az erdélyi gyermekeknek szánt csomagok kiosztása december 21-én kezdődött Vass Réka Adrienn kecskeméti lelkésznő és több gyülekezeti presbiter, egyháztag jelenlétében. A magyarországi vendégeket Szabó MIhály magyarbikali református lelkész fogadta. A delegáció várhatóan kedd este tér haza Erdélyből.

Háttér:

Rövidfilmek a Péterfalvai Református Líceum és a magyarbikali gyülekezet mindennapi életéről:

https://www.youtube.com/watch?v=yqJW8XofG0A

https://www.youtube.com/watch?v=9qPFxocgcm4

Kép és szöveg: Tódor Norbert

Kövessen minket a Facebookon is!