A Rehák család adományához Bajkó Zoltán atya hozta a lelki táplálékot
Képgaléria
Délelőtt folyamatosan ment a forró tea és a zsíros kenyér kínálás. A menüt ezúttal is Molnár Zoltán és a Honvéd Kórház konyhafőnöke Stein Ferenc állították össze.
A lelki táplálékot Bajkó Zoltán Pálmonostora plébánosa hozta. Ezekkel a szavakkal köszöntötte a megjelenteket: „Életünk végé nem annak alapján ítéltetünk meg, hogy hány oklevelet szereztünk, mennyi pénzt kerestünk vagy mennyi nagy tettet vittünk véghez. Az alapján ítéltetünk meg, hogy „Éhes voltam és enni adtatok. Ruhátlan voltam és ti betakartatok. Idegen voltam és ti befogadtatok.”
„Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet bitos tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy Úr ítéljen fölöttünk, NEM azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretetettel tettük.”
Úgy érezzük, mindaz, amit teszünk csak csepp a tengerben. De a tenger kisebb lenne, anélkül a csepp nélkül.
Isten hűségére az nem kötődik feltételekhez.
A mai világ sokszor olyan, mint a Maradj talpon! Vetélkedő: ha valamiért nem felelünk meg, irány a süllyesztő.
Mi azonban nem ilyen világot akarunk, hanem a szeretet kötelékével össze akarunk kapcsolódni úgy, hogy ha valaki alatt megnyílik a föld, akkor is talpon tudjon maradni, mert a többiek megtartják.
A szeretetben a legjobb dolog adni: ölelést, tanácsot, mindegy mit, csak szívből szóljon.
A szeretet végtelen és határtalan. Minden ember tudja, hogy szeretet nélkül élni nem lehet. Ez az életünk ereje, amiből meríthetünk, és amit tovább is adhatunk.
Olyan kicsi a szív, hogy fér bele, mégis ennyi szeretet? Nem lehet tudni, de nem is ez a lényeg: hanem, hogy adjunk meg mindent szeretteinknek, hisz ha mi adunk, kapunk is és így lesz teljes a világ együtt szeretetben.
A világ összes anyagai között a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje.
A szeretet forradalma: Jézus ezen az úton járt. Kitárt karral, védtelenül eljött közénk karácsony éjjelén, hogy átölelje nemcsak a családját, hanem a borgőzös pásztorokat, de a napkeleti bölcseket is. És biztos, hogy ugyanolyan szeretettel ölelte volna át Heródest is, ha az gyilkos szándékkal nem a katonáit küldte volna, hanem szeretettel maga ment volna a jászolhoz.
Ha elhatalmasodik a gonosz ott, ahol élünk, akkor egy lehetőségünk van: szívünk minden melegével, erejével, a lehető legjobb szándékkal szeressünk, s tegyünk jót mindenkivel. Mert a sötétség, a rossz nem valami, hanem a fény, a szeretet hiánya. Ha fényt gyújtunk, még ha parányi kis lángocska is, az már eloszlatja a sötétet.
A másik szabad akaratát jóságom nem tudja felülírni, de a fényben neki is könnyebb lesz megtalálni a helyes döntést, az utat, mely őt is az életre vezeti.
Hiszen az Isten teremtette ember jó és szeretne mindenki nagyra nőni, virágot hozni, igaz gyümölcsöt teremni, jóságos fényemnél talán meglát engem is, bennem a testvért és nem ront nekem.”
