Vér folyt a nyárlőrinci Emmaus Házban – Dezsőnek meg kellett halnia
Képgaléria
Dezső szerda este még nem sejthette, hogy akkor kapott utoljára vacsorát. Másnap reggel meglepve tapasztalta, hogy ketrecbe „invitálták”, majd gazdája utánfutóra rakva elindította utolsó útjára - a nyárlőrinci Emmaus missziós házba. Ott szakavatott kezek először „érzéstelenítették”, utána egy szúrást kapott a jószág, így teljesedett be neki rendelt sorsa. Azonnal vége lett, nem is visított. Alig egy óra múlva már készült a hagymásvér, főtt az orjaleves, sült a hús, a tepertő.
13 órától kezdetét vette a disznótoros kóstolgatás. Az érkező vendégek válogathattak a kora délutánig elkészült finomságok közül. A gyerekeknek rajzfilmeket vetítettek.
A délutáni-esti program 17 órakor hálaadó istentisztelettel kezdődött. Kuti József elnöklelkész hirdetett Igét, melynek textusa (olvasmánya) Pál apostol korinthusiakhoz írott első levele 4. fejezetének első öt verse volt – ekképpen:
„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem magam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. „
A lelkipásztor kifejtette: - Kit nevezünk sáfárnak? Ma úgy mondanánk, vagyonkezelő, menedzser, aki mások anyagi javait felügyeli, akitől profitot várnak a világban. Valódi növekedést azonban csak Istentől kaphatunk. Ő viszont hűséget vár el tőlünk, ami nehezebb, mint egyszerűen hasznot termelni, majd letenni az asztalra. De vajon elég bátrak vagyunk-e hűségesnek lenni az Úrhoz?
Van úgy, hogy elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, sőt akár közvetlen környezetünk is megvetéssel gondolhat ránk, de meglehet, az Úr mindezek ellenére mégis másként vélekedik felőlünk. Ha Ő elfogad, annál nincs jobb alternatíva, ez pedig elegendő biztatást jelent nekünk a jövőre nézve, tehát bízzunk az Úr igenjében.
A jelenre is utalva elmondta, hogy vannak pillanatok, amikor Istent megvallani hősies dolog – háborúban és néha még békeidőben is. Szükséghelyzetben könnyebben „rátalálunk” Istenre, hisz adott esetben minden „világi” kapaszkodót elvesztettünk már. Bőségben, nyugalomban nehezebb hűségesnek maradni Istenhez, mert nem feltétlenül érzékeljük, hogy minden egyes napon az Ő kegyelmére szorulunk – pedig így van. Nekünk a gyülekezetben alapvetően csendes hétköznapi hűségre volt lehetőségünk 2015-ben. De mit jelent a csendes hűség? Azt is, hogy megvárjuk az Úr rólunk szóló ítéletét. Mert amit mi látunk és mondunk magunkról, vagy ahogyan a környezetünkben vélekednek rólunk, az nem a teljes igazság. Nem az számít, ami körülvesz bennünket – bár kétségtelenül befolyásol. Az egyetlen valóban igazságos és érvényes ítéletet Isten mondja ki – így az elmúlt 2015-ös évünk szintén az Úrnál méretik meg. Az Ige szavai pedig biztos lelki támaszt nyújtanak számunkra a jövő évben is.
Kuti József igehirdetését követően Mikesi Tibor, a gyülekezet kántora egyházi énekeket tanított az egybegyűlteknek.
18 órai kezdettel a disznótoros vacsorán orjalevest, sült húsokat, pörköltet szolgáltak fel többféle körítéssel és bőven jutott mindenkinek a házi süteményekből is.
A program további részeként kiscsoportos beszélgetések keretében ki-ki visszatekinthetett az elmúlt esztendő számára legfontosabb eseményeire. „Fele sem igaz!” vetélkedőn lehettek közösségben Pál Ferenc lelkész „műsorvezetésével”. Molnár Tamás presbiter pedig klasszikus táncokat tanított a résztvevőknek.
Egyszer csak éjfélt ütött az óra. Kuti József újévi köszöntőt mondott. Nyíltak a pezsgőspalackok, majd tucatnyi pezsgőspohár koccant össze, így kívántak egymásnak boldog új évet. Legvégül lelkészi áldásban részesült minden résztvevő egyen-egyenként.
Kép és szöveg: Tódor Norbert
