SHAKESPEARE ÉS BODOLAY: PREMIER PÉNTEKEN NAGYVÁRADON
Április elejétől megkezdődtek a 2007-2008. évad utolsó nagyszínpadi produkciójának, A tévedések komédiájának próbái. Az előadást Bodolay Géza rendezi, aki nem ismeretlen a nagyváradi közönség számára, hiszen az ő színrevitelében láthatták 2002-ben a Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi adaptációját, illetve 2003-ban Shakespeare Vízkereszt című vígjátékát, Amit akartok címmel.
A Tévedések vígjátékát, a szerepcserék, alaktévesztések lehetőségeit fergeteges dramaturgiával kidolgozó korai Shakespeare-darabot 1591-re datálja az irodalomtörténet. A színhely Efezus, ahová Szirakúzából vetődik el a helybeli Antifólusz iker-alakmása; mindkettő ifjú kereskedő, s a házas és a nőtlen, a módos és a vagyontalan ikerpár börleszkbe illő módon cserélik fel helyzetüket, szerelmeiket, sorsuk esélyeit.
A most készülő produkció több szempontból is rendhagyónak ígérkezik. Elsősorban a helyszín miatt: mint az köztudott ebben az évadban a színház épületének belső felújítása miatt a társulat a Nagyváradi Állami Filharmónia termében játssza nagyszínpadi előadásait, Shakespeare vígjátéka azonban egy újabb alternatív előadótérben, a Szakszervezetek Művelődési Házában lesz bemutatva.
A rendező és Mira János meghívott díszlettervező a helyszínt nem hátránynak, ellenkezőleg inspirálónak tekintik, lehetőségnek arra, hogy az épület által meghatározott korszakra is reflektáljon az előadás. Bodolay szerint a művelődési ház, mint mű, mint alkotás amelyről pontosan tudjuk, hogy milyen akaratok hozták létre éppen úgy meghatározott egy kort, mint a századfordulót a színház épülete. Míg Ady Endrééknek ez utóbbi volt az újdonság, a nóvum, minden szempontból korszerű épület, addig a 70-es évek, az egész 20. század enyészetének kevés jobb példája van, mint ezek az akarattal odatelepített úgynevezett kultúrházak. Ez a helyszín a 70-es évek vége óta Európa szerte mint meghatározó színházi helyszín van jelen, körülbelül akkor érte el a fogyasztóinak mondott társadalom a színházakat. Egy ilyen térben nyilvánvalóan más, ám nem kevésbé érdekes és izgalmas színházi élményben lehet részük a nézőknek.
Egy további fontos vonatkozása a produkciónak az, hogy a rendező arra vállalkozott, hogy Shakespeare vígjátékát a korábbi fordításokat felhasználva újraírja. Bodolay fordításában a darab A tévedések komédiája címet kapta. Ezt az eljárást már egyre gyakrabban alkalmazzák a színházakban: Úgy írni, illetve fordítani maivá ezeket a darabokat, hogy megmaradjon a forma, ami a dolgok lényegét adja mind a mai napig, és ne legyen archaizáló, mivel ezek a darabok ijesztően rólunk szólnak. Például a Szász Imre fordítása önmagában lehetetlenné teszi, hogy a gimnazista közönség még velünk tudjon, akarjon bármiben jönni. Szokták felszínesnek mondani ezt a vígjátékot, szerintem egészen lenyűgöző módon beszél a lényegről: kik vagyunk mi és miért épp ott ahol vagyunk? álmodjuk-e mindezt ami megtörténik velünk, törvényszerű-e vagy véletlen amiben benne vagyok? - ezek mind a shakespearei alapkérdések. - mondta Bodolay Géza az első olvasópróbán.
Terveink szerint az előadás szövegkönyve műsorfüzetként kiadásra kerül, így a nézők kézbe is vehetik majd.
