Wojtylás önkéntesek a ballószögi Hetényi Pincészetben
Képgaléria
Átlagos napnak indult a pénteki: több mint száz nehézsorsú, számtalan testi-lelki betegséggel, anyagi nehézségekkel, sok esetben nincstelenséggel, hajléktalansággal küszködő ember állt sorba egy-egy tál meleg ételért és desszertért a Karol Wojtyla Barátság Központ ebédlőjében. Adakozóik nagylelkűségét és önkénteseik szorgos munkáját dicsérte az elkészült étel: zöldséges tyúkhúslevest kapott minden rászoruló Fornetti süteménnyel. Naponta így megy ez a Wojtyla Házban, nincs ott ebben semmi különös.
Mitől volt mégis más az elmúlt péntek délután? Egy kisbusz állt meg hirtelen a bejárati ajtónál. Farkas P. József alapító igazgató szélesre tárta karjait, majd így szólt folyton-folyvást serénykedő, ide-oda rohanó munkatársaihoz: - „Barátaim! Elérkezett az idő! Szeretném, ha egy nap kivételesen kicsit rólatok is szólna. Borkóstolót szerveztem nektek.” Meglepett arcok, aztán sapka, kabát és már „repült” is a busz – de az élet ilyenkor sem áll meg, néhányuknak maradniuk kellett.
Ballószögön, a Bem utca 13. szám alatti Hetényi Pincészet udvarán „landoltak”. A családi tulajdonban lévő borászati létesítményt Hetényi József mutatta be. Az előtérben „kedvcsinálóként” egy-egy kupica pálinkát kapott mindenki. A pincében kiderült: 2003 óta érlelnek termelői borokat elsősorban hagyományos eljárással, hatalmas fahordókban. Egyebek mellett cserszegi fűszeres, rajnai rizling, rosé és vörös borokat kínálnak, de kóstolók alkalmával széles fajtaválasztékukból – házi sültek, pogácsák, sajtok, gyümölcsök kíséretében – más fajták is asztalra kerülnek. A pincében 40 főig tudnak vendégeket fogadni az erre kialakított galérián. Szőlőiskolájukban pedig több tucat fajtát gyökereztetnek, árusítanak.
A mennyei ízű nedűk időközben meghozták hatásukat: koccintás koccintást követve egyre csak fokozódott a kis csapat hangulata. Akadt, aki gyerekfejjel családi szőlészetben segédkezett hétvégente, minek tényét eddig gondosan „titokban tartotta” kollégái előtt, így mint rejtett érték került most felszínre: Farkas Pali, a nyugdíjasklub vezetője borászati ismereteivel kápráztatta el a tisztelt „nagyérdeműt”. Bozó Pálné Kati néni önkéntes szakács nem teljesen felejtette el az orosz nyelvet; nyelvtudásából adott poénokkal teli ízelítőt, és közben Mátyus István önkéntes fotós kezében sem pihent a fényképezőgép.
Szó szót követett, végül úgy összebarátkoztak Hetényi Józseffel, hogy megígérte: vállalkozóként támogatni fogja a Porta Egyesület Szent Ilona Keresztkörének legújabb keresztmentő akcióját. (A szerkesztő megjegyzése: Farkas P. József és a Szent Ilona Keresztkör eddig közel száz útmenti szakrális emlék felújításában vett részt anyagiakkal és szervezéssel egyaránt.)
Kacaj kacaj hátán, sziporkázó anekdoták, pirosodó arcok… Mindenki nyugodjon meg! Aggodalomra semmi ok, mindannyian saját lábukon távoztak.
Szöveg: Tódor Norbert, fotók: Mátyus István
