Erdeős Anna: Mindig valami másra vágyunk
- A mesékben is a felnőtt mesét keresem - mondta egyik interjújában. Az Ózban milyen történetet talált?
- Ami a döntésekről szól. Dorka elvágyódik a szürkeségből a színességbe, de amikor ott van, úgy érzi, visszavágyik. Hazamenjen? Ott maradjon? Döntenie kell, és vállalni a következményeket. Ez a felnőtté válás egyik stádiuma. Egyébként fontos gondolat az elvágyódás is: folyamatosan valami másra vágyunk, mint amiben vagyunk.
- Az Óz egy hosszú-hosszú menetelés.
- Amire nekünk 70 percünk van a színpadon.
- Mi lett a megoldás?
- Az előadásban zenei és prózai etapok váltják egymást. A zenei etapok alatt, stilizált módon, konferanszié segítségével mondunk el sok mindent. Aztán megállunk, megnyugszunk, és kibontjuk az adott helyzetet.
- Milyen ezeknek a nagy meneteléseknek a zenei világa?
- A funkyból indulunk, de végigmegyünk szinte mindenen. A zenét Szemenyei János írta - nagyon színházi zenének érzem.
- Milyen lesz az előadás látványvilága?
- Használunk lézer animációt, vetítéseket, de alapvetően a minimál art jellemző. Az alapszíneket és azok komplementereit használjuk. Viszonylag üres térben, szinte kellékek nélkül, egy-egy erős jelzéssel dolgozunk. A díszlet olyan, mint egy hagyma: ahogy egyre beljebb jutunk a sztoriba, úgy tűnik el a díszlet egy-egy rétege.
- Gyerekkorában az Óz ott volt a kedvenc meséi között?
- Két kedvencem volt: az Alice Csodaországban és az Óz. Úgy hozta a sors, hogy most egymás után megrendezhetem mindkettőt. Az Óz premierjének másnapján az Alice-ből van olvasópróbám Győrben...
- Visszajöttek a gyerekkori emlékek?
- Erre nehéz válaszolni. Annak idején megvolt az 1980-as Óz, a nagy varázsló magyar hangjáték kazettán, amit egyébként felnőttként is nagyon jó anyagnak érzek. Rengetegszer meghallgattam. Biztos, hogy egy-két dolog kitörölhetetlenül bennem maradt, de nem tudnám visszafejteni, hogy melyek lehetnek azok.
- Másként kezd a munkához, ha mesével foglalkozik vagy például kortárs drámával?
- Nem.
(kecskemetikatona.hu / Rákász Judit)
(keol.hu)
