20 éves a Csík zenekar
Képgaléria
A kecskeméti Csík zenekar idén ünnepli fennállása 20. évfordulóját. A X. Nemzetközi Gyermek és Ifjúsági Találkozón is színpadra léptek. Honlapunknak Csík János alapító nyilatkozott.
A Gymes például jazzt visz bele az eredeti magyar népzenébe? Önök milyen formában nyúlnak a magyar kultúra eme kincséhez?
Sokan a behatárolás érdekében etnorocknak nevezik azt a műfajt, amikor a rockzenébe viszik bele az autentikus népzenét. Mi ezzel ellentétben a népzenén keresztül népzenei hangszereken szólaltatjuk meg a rockzenét. Próbálkozásunk lényege, hogy a más műfajokat - swing, blues - kedvelők számára is alkalmat nyújtsunk a népzenével való találkozásra, hogy felfedezzék annak szépségeit, élményt adó erejét.
Milyen sikert tudhat magáénak a zenekar?
A „Senki nem ért semmit” című lemez fontos része volt a zenekari munkának, mert megkapta a 2007. év zenei albuma díjat világzene kategóriában (Fonogram), de a legnagyobb díjat mégis a közönségtől kaptuk, hiszen aranylemez lett. Ez egyben a már említett műfajunknak is egy elismerése volt. S azt mutatta meg számunkra, hogy tovább lehet haladni ezen az úton. A legújabb lemezünk, amely két hónapja jelent meg, címadó dalának egy kalotaszegi népdal feldolgozásának első sorát választottuk, "Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen…”
Sokszor a japánokat hozzák fel, ha a 21. században is élő ősi hagyományokról beszélnek. Mi lehet a titkuk, és hogyan lehetne ugyanezt megvalósítani hazánkban?
Nagyon sokszor vitatják azt, hogy a mai világunkban van-e még értelme a néphagyományoknak. Az a fajta múlt és háttér, ami a japán társadalomban, kultúrában megőrződött, szerintem nagyon értékes és példamutató. A mi helyzetünket történelmi okokra is vissza lehet vezetni, de az a fajta népi nemzeti kultúra, amit elsősorban a paraszti réteg, paraszti lét őrzött meg, sajnos a kommunizmusban szocializálódott nemzedékek számára értéktelenné vált.
A japánokat kicsi gyerekkoruktól arra nevelik, hogy tiszteljék értékeiket, őrizzék hagyományaikat, s a hétköznapok részévé tegyék őseik szokásait. Nálunk a probléma másik gyökerét az jelenti, hogy egyesek nacionalizmusnak bélyegzik meg azt az egészséges nemzeti öntudatot, ami csak arról szól, hogy valaki büszke anyanyelvére, történelmére, a hősökre, akik kiálltak a szabadságért, a hazáért, valamint azokra a magyar tudósokra, akik pedig gondolkodásunk és tudásunk hírét vitték a világba. Tehát arra lenne itthon is szükség, hogy már a kicsi gyerekeket erre neveljük, hogy egész életében szeresse és őrizze azt a lába alatt lévő kicsiny földdarabot, amit a hazájának nevezhet.
Hogyan indult el Magyarországon a táncház mozgalom? Van-e jövője?
Magyarországon a táncház mozgalom Sebő Ferenc együttesével indult el a ‘70-es évek elején. A Kassák klubban kezdtek népzenét játszani, ahol hallgatóságuk még több népzenére, még hosszabb népi táncrendre tartottak igényt. Sokat jártak ki Erdélybe népdalokat, népzenét gyűjteni, igy bővítve repertoárukat. A városi fiatalok szórakozási formájává vált ez a kikapcsolódási forma. Ők nem ebbe születtek bele, hanem egyrészt az akkori rendszerrel szembeni valamifajta belső lázongás volt, ugyanakkor több ezer embert érintett meg, s igy egyre nagyobb közösséggé formálódtak művelői. Ehhez kapcsolódik egyfajta gondolkodásmód, ami nem feltétlenül politikai jellegű, hanem minőségszeretet, odafigyelés a másikra. Ma is egyre szélesebb réteget vonz a népzene és a hozzá kapcsolódó táncház, hiszen mindig voltak s lesznek olyanok, akik szeretik az ember-zenét, szívből szóló dallamokat, s nem akarnak gépiesen élni.
Hogyan ünnepli meg a Csík zenekar fennállásának 20. évfordulóját?
Szeretnénk megjelentetni egy válogatás albumot, amire „best of” jelleggel szednénk csokorba a legnépszerűbb dalainkat. Továbbá tervezünk egy születésnapi koncertet.
