A festékgyáros ebédje – bibliai gondolatokkal fűszerezve
Képgaléria
Azt, hogy honnan ered a bűn, nem tudjuk pontosan megmondani, mert erre vonatkozóan nem kaptunk Istentől kinyilatkoztatást – kezdte kérdése megválaszolását Szabó Antal. Annyi azonban bizonyosan tudható, hogy Isten tökéletesnek teremtette az első emberpárt, idilli körülmények közé. Ők azonban a bűn útját választották. Éva áthágta Isten törvényét, és evett a tiltott gyümölcsből. Ádám pedig – félelmében, hogy később ne maradjon egyedül – követte őt. Bűnük következményeként megszűnt az őket körülvevő tökéletesség, belépett életükbe a fájdalom, az ellenségeskedés, és az elmúlás, melyet aztán nemzedékről nemzedékre megörökölt az emberiség. Isten azonban végső soron – bűneink ellenére – mégis lehetőséget ad a megbocsátásra, ha elfogadjuk az ő egyszülött Fia keresztáldozatát. Krisztus szenvedésével kifizette bűneink árát a kereszten, már megváltott bennünket. Ha elfogadjuk e megváltást, a Szentlélek vezetésével új emberré válhatunk már a földi létben, mert: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14,15-17). Krisztusban újra istenarcúakká lehetünk, vele közösségben – földi létünket követően – ismét örök életünk lehet. Ezt pedig úgy hívják: kegyelem.
A lelki táplálék után Szabó Antal felajánlásával tarhonyás húst fogyaszthattak a szegények, melynek szétosztásában maga is részt vett. Időközben újabb adományozók érkeztek az ebédlőbe. Salacz László országgyűlési képviselő, és Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester, akik egy-egy mogyorókrémes croissant termékkel ajándékozták meg a rászorultakat, és ebédfelajánlást is tettek egy későbbi időpontra vonatkozóan.
Háttér:
Mózes első könyve 3. fejezetének 15. verse:
„Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.”
