Quaestor-károsultak a közgyűlésen
"Tisztelt Polgármester Asszony, Tisztelt Közgyűlés!
Több mint egy éve, a Quaestor cégen keresztül lopták el a helyi közösség számos tagjának megtakarított pénzét, saját és gyermekeik jövőjét, többek otthonát.
A volt Quaestor ügyfelek a mai napig nem jutottak hozzá ellopott megtakarításaikhoz. Kecskemét város polgárai közül sokan vannak, akiknek a Befektetésvédelmi Alap egyetlen fillért sem fizetett vissza. A jelenleg hatályos Tőkepiaci stabilitást célzó törvény alapján, amely a volt Quaestor ügyfelektől ellopott pénz részbeni visszajuttatását célozta meg, sokan 0 azaz 0 Ft-os, tehát elutasító határozatot kaptak. Akiket nem utasítottak el, azok az ellopott pénzük töredékére jogosultak. Őket a töredékösszeg elfogadása esetén lemondatják azon alapvető jogukról, hogy a tulajdonukat jogi úton visszaszerezzék.
Ez egyetlen normális demokráciában sem fordulhat elő!
Néhány példa: az a kecskeméti családfő, aki kerekesszékbe kényszerült egy baleset miatt, s a gyógykezelésére megítélt kártérítési összeget tette be a gyógykezelés kezdetéig a tolvaj cégbe. Pénzének 10 %-át kapja vissza, a többi 90 %-al a Kárrendezési Alap, vagyis az Állam gazdagodik. Most az állam lopja el a pénzét, egészségét.
Az a kecskeméti családanya, aki szakápolói fizetéséből 3 gyermeke főiskolai tanulmányaira gyűjtött pénzt, a mostani törvény alapján a megtakarításának egyharmadát kaphatja vissza, neki választania kell a gyerekei közül, hogy melyik legyen az a 2, aki nem fejezi be főiskolai tanulmányait..."
A kecskeméti Quaestor-károsultak a közgyűlésen felovasott petíciójukban felemlítették, hogy az ügy kirobbanása óta számtalan fórumot bejártak, minden ajtón bekopogtak, hogy végre olyan törvény szülessen, mely megnyugtatóan rendezi ezt az ügyet. Szavaik szerint nem találtak meghallgatásra. Ezért most azt kérték Kecskemét városvezetésétől, hogy tegyenek meg mindent a jelenlegi törvény miatt ellehetetlenült helyzetbe került kecskeméti emberek érdekében!
A témához kapcsolódik egy, a Népszavában megjelent újságírói kommentár:
A pénzügyi szakembereket a megbízhatóságukért tiszteltem, meghökkentő ötleteket viszont soha nem feltételeztem volna róluk. Véleményemet dr. Kiss Krisztina, a Quaestor Kárrendezési Alap ügyvezető igazgató-helyettese és Pázmándi László, a szervezet alapkezelési vezetője változtatta meg. Nemrégiben levelet kaptam tőlük, melyből kiderült, hogy a Quaestornál bennragadt pénzemre - ahogy mondani szokás - keresztet vethetek.
Persze nem ez lepett meg igazán, hiszen józanabb pillanataimban mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége a dolognak, ami meghökkentett, az a levélben foglalt indoklás volt. Azért nem kaphatom vissza a pénzemet, mert 2008 és 2015 között hozamot kaptam rá. Ami az én esetemben már csak azért sem meggyőző érv, mert ezeket a hozamokat többnyire nem vettem fel, hanem visszaforgattam, vagyis a Quaestornál hagytam.
De ha föl is vettem volna, ki hallott már olyat, hogy a kifizetett kamatok vagy hozamok miatt le kellene mondanunk az alaptőkéről? Feltételezem, hogy a levél íróinak, mint a magyar átlagnál jobban kereső gazdasági vezetőknek, szintén vannak befektetéseik (méghozzá az enyémnél összehasonlíthatatlanul nagyobbak), melyekből vélhetőleg tisztes hasznuk származik. Mit szólnának hozzá, ha ezen befektetések kezelői egyszer csak azt mondanák nekik: volt már hozamotok, kaptatok már elég kamatot, úgy hogy most búcsút mondhattok az alaptőkének.
Kevesebb joggal háborognék, ha arra emlékeztettek volna, hogy rossz lóra tettem. Hogy a (valamivel) nagyobb hozam reményében kockáztattam és vesztettem, s ezért ne rajtuk (vagyis az államon), hanem a Quaestor vezetőin próbáljam behajtani káromat. Még talán igazuk is lenne, ha az illetékes állami szervek annak idején az elvárható módon látták volna el a feladatukat és megfelelően ellenőrizték volna a céget.
A Quaestor ügyei körül ma több a homály, mint a bizonyosság, ám a fejlemények fényében egy dolog a napnál is világosabb: az ellenőrzés nem volt megfelelő, amiért a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a PSZÁF), illetve jogutódja, a Magyar Nemzeti Bank a felelős. E két szervezet mulasztott, ezért most az MNB-nek lenne kötelessége a pórul járt Quaestor-ügyfelek kártalanítása. Ami konkrétan azt jelentené, hogy kifizetne minket, majd veszteségét ezt követően a cégvagyon maradékaiból próbálná meg fedezni, ahelyett, hogy ezt a Quaestor-ügyfelekre hárítaná. Nyugodtan átvállalhatná a dolgot, hiszen a hírek szerint sok mindenre telik neki - ingatlanokra, unortodox gazdaságtant okító iskolák alapítására vagy festményvásárlásra. Az MNB-nek csak azok megsegítésre nem telik, akik a mulasztásai miatt szenvedtek el veszteségeket, sok esetben egy egész élet munkáját.
Dr. Kiss Krisztina és Pázmándi László levelükben két lehetőséget tárnak elénk. Az első: egyes ügyfelek elfogadják azt, hogy nem kapnak semmit, más ügyfelek pedig azt, hogy csak a hozamokkal csökkentett s így nevetségesen apróra zsugorodott összeget utalják át nekik.(Az én esetemben ez az eredetileg befektetett pénz nem egészen egy ezreléke(!) lenne.) S ha elfogadjuk ezt a „megoldást", aláírásunkkal igazoljuk, hogy lemondunk mindenfajta további kárrendezésről. A másik lehetőség: nem fogadjuk el és mehetünk isten hírével - vagyis megpróbálhatjuk magunk visszaperelni a pénzünket. Hogy milyen eséllyel, az elgondolható. Ebben az esetben a Kárrendezési Alap többé nem foglalkozik az ügyünkkel.
Akárhonnan nézem - gyalázatos dolog.
Kepecs Ferenc újságíró
