Parlagfű
Észak-amerikai eredetű, a 20-as évektől hazánk területén meghonosodott gyomnövény. Művelésből kivont, feltört területeken, gyomtársulásokban tömegesen előforduló, könnyen alkalmazkodó, veszedelmes allergén növény. Gondozatlanul hagyott parlag területeken azonnal, pionír fajként megtelepszik. Homokon és kötött talajokon egyaránt jól nő, de a homok és homokos lösztalajokon mindig nagyobb mennyiségben látható.
Egyetlen egyede 8 milliárd pollent is képes termelni, s nem
ritka az sem, hogy egy tőről akár 30-40 ezer mag is beérik. A magok 40 évig csírázó képesek maradnak a talajban, s gyakran a kamionok kerekein vagy gabonaszállítmányokkal jut el újabb területekre. A felmelegedés hatására az északi területeken is számíthatunk a termőterületek fertőzöttségének növekedésére.
Rendszertanilag a kétszikűek osztályába, a fészekvirágúak rendjébe, és a fészkesek családjába tartozik. Orsós gyökerű, egy méternél is magasabbra megnövő, dúsan elágazó, terebélyes, puhaszőrös növény. Kikelés után már 4-6 leveles állapotban felismerhető, és kb. 2 hónap múlva kezd virágozni. Erősen szeldelt, egy- és kétszeresen szárnyasan összetett levelei világoszöldek, puhák, spirálisan állók, bemetszett tojásdad cimpájúak, fonákukon rányomottan pelyhesek. Levélnyele a szárral együtt pelyhes.
Felső részében igen ágas szára rányomottan szőrös vagy érdes, tompán négyélű. Egylaki, szélbeporzású növény, de sűrű állományban kialakulhatnak csak porzós egyedei is, néha pedig a termős virágok előfordulhatnak a porzós fészekben is. A csövesvirágú porzós és a párta nélküli termős virágok ugyanazon a növényen, külön- külön alkotnak több száz fészket. Kaszattermésben lévő magját október végéig érleli be. Július első napjaiban kezdődik a kb. egymillió embernek allergiát okozó parlagfű virágzása.
