Boronkay Péter: a hátrányomból kovácsoltam előnyt
Képgaléria
- Hiányzik a bal alkarom, így születtem. Hat-hét évesen kezdtem el úszni, később vízilabdáztam, majd visszatértem az úszáshoz – meséli Péter, miközben kivetítőn mutatja be pályafutása főbb mozzanatait. 2004 óta foglalkozik triatlonnal. A Szegedi Tudományegyetemen szociális munkás szakon szerzett diplomát, majd Kecskeméten vállalt munkát egy speciális iskola család- és utógondozójaként, ahol középsúlyos és halmozottan súlyos értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkozott. Az utóbbi években kategóriájának kétszeres világ-, és négyszeres Európa-bajnoka lett. Jelenleg ő hazánk legismertebb parasportolója. "Kell, hogy örömöt találj a szenvedésben." – e jelmondat vált életfilozófiájává. Kérdésre válaszolva, miszerint soha nem gondolkodott el azon, „miért adta ezt az élet”, így fogalmazott: soha nem éreztem hátrányát ennek, talán két-három esetet leszámítva. Óvodában sokan csúfoltak – igaz, én meg visszacsúfoltam őket. (Mosolyog.) Kamaszkorban, az első csajozás idején sem számított éppen előnynek a végtaghiányom, de a sporttal együtt megjött az önbizalmam is. Én ennek az állapotnak csak köszönhetek; bejártam szinte az egész világot, rengeteg híres emberrel találkozhattam, beszélhettem velük. Testi fogyatékosságom mellett értem el a legnagyobb sikereimet. Mondhatnám: „A hátrányomból kovácsoltam előnyt.” De azért voltak nehezebb periódusok is az életemben. Például évekkel ezelőtt Ausztriában dolgoztam biciklis futárként. Ismert sportoló voltam már akkor, mégis kimentem, mert kerestem a helyem az életben. Ott éppen annyi pénzem volt, hogy ki tudtam fizetni az albérletet. Olcsó pizzákon éltem meg zacskós levesen. Tehát tudom, mi a szegénység. Ráadásul dolgoztam szociális területen, akárcsak szüleim. Így volt honnan örökölnöm a szegényekhez való ragaszkodást. Ezért vagyok ma köztetek. Meg azért, hogy biztassak mindenkit: a lehetetlen nem létezik.
