Az én Caminóm – Mészáros Marianna beszámolója a Wojtyla Házban
Képgaléria
Marianna a Szent Jakab zarándokút spanyolországi szakaszát tette meg 2013. júliusában, augusztusában. Spanyolul így mondják: El Camino – Az út.
Repülője Bilbaóban szállt le. Útja keletről nyugat felé vezetett Pamplonától Logroñon, Burgoson, Leónon, Astorgán át Santiago de Compostelába.
Felvetődik a kérdés: miért tesz meg ekkora utat gyalog egyedül egy hölgy? Életközepi válság, kiútkeresés, ötvenedik születésnap, élmények, érdekes helyek, városok, középkori emlékek, csodavárás – adja meg a választ Marianna.
A három és fél év előkészületnek több fázisa volt – mondja. Egyrészt szellemi készülődés: információgyűjtés, lelkiség, nyelvtanulás. Aztán elő kellett teremteni az anyagi fedezetet a szükséges eszközökre, a repülőjegyre, szállásra. 2009-től két éven át spanyolul tanultam. A testi felkészülés jegyében némileg lefogytam, illetve 15 kilométeres gyalogtúrákon edződtem Kecskemét és Méntelek között – meséli. A csomag mérete ideális esetben a testsúly 10%-a. Én 86 kiló voltam, és 12 kilós batyut cipeltem – teszi hozzá.
Önkormányzati, egyházi és magánszállások között lehet választani. Az ár 5 és 15 euró között mozog adomány alapon. Minimum 5 eurót illik adni, de Santiago de Compostela környékén már 15 euróval kell számolni éjszakánként. Előfordult, hogy egy templomból átalakított zarándokszálláson 124-en aludtunk egy légtérben, de persze akadnak kisebb szobák is, 7-8 emeletes ággyal. Mellesleg mindenütt emeletes ágyak vannak, és a szállásokon nincs előre bejelentkezés, az elhelyezés érkezési sorrendben történik. Angolul mindenütt kommunikálnak. Nem mellesleg „zarándokútlevéllel” olcsóbban lehet szállást találni – jegyzi meg.
Úgy terveztem, reggel 8 és délután 4 óra között zarándokolok, de az időjárás, a 35 fokos hőség és a szieszta miatt egyre korábban kellett indulnom. Gyakran már reggel 6-kor úton voltam. Ilyenkor 15-18 fokos a levegő hőmérséklete, ami gyaloglásra tökéletesen alkalmas, ideális kirándulóidő. Pihenni lábat felrakva érdemes. 8-9 óra tájékán reggeliztem, rendszerint szendvicset narancslével. 13 és 15 óra között ebédeltem vegyes salátát zarándok menüvel, ami általában salátából, húsból és valamilyen köretből, desszertből állt – 10 euróért. Előfordul, hogy a zarándokok a szálláshelyeken hagyják kimaradt élelmiszereiket, ruhaneműiket, ezzel is segítve az utánuk érkezőket. Ezek ingyenesen elvihetők. Megtörtént velem, hogy utam során egyszer nem volt nálam törölköző. Találtam is egyet, és pont akkor, amikor leginkább szükségem volt rá. Ezt isteni csodaként éltem meg. Figyeltek rám odafentről. A Caminó végén latin nyelvű oklevelet kaptam a teljesítésről – derült ki a hölgy szavaiból.
Élményeit, tapasztalatait így összegezte: nem változtatott meg a Caminó, inkább megerősített. Megtanultam: kis lépésekben is lehet előrehaladni, és hogy a család a legfontosabb. Érdekes embereket ismerhettem meg, szép helyeken jártam, amelyekről festmények, rézkarcok készültek. Ezekből kiállítást is rendeztem – zárult Mészáros Marianna beszámolója a Wojtyla Házban.
