Az alföldi rónaság hiteles ábrázolója
Gyermek volt még, amikor szülei elváltak. Apja külföldre költözött. Háza udvarán amolyan „művészi” rendezetlenség honol. Odabenn fatüzelésű kályha a sarokban, egy- két régi, megkopott bútor – szülői örökség. Szobája padlóján festmények hevernek mindenfelé. Itt van a műterme is. Portáján ritkán fordul meg helybeli lakos. Hagyják a művészt alkotni békében. Nyáron kevésbé mozgatja az ecsetet, tavasszal, ősszel, télen annál inkább. Alighanem a színek és alakzatok, a teljes képi összhang házában tartózkodunk.
Dunavecse tehetséges festője az ember és a természet szoros egymásra utaltságát hirdeti. A kompozíciók az élet egységes, egész mivoltát fejezik ki hangulatos alföldi tanyaábrázolásban, a hömpölygő Dunának és holtágainak megjelenítésében csakúgy, mint a rónák egyszerű szépségének tükröztetésében. Lágy ölelésben jelenik meg a szép, a derű, az örömet sugárzó harmónia. Igényes realisztikát követve, szeretettel színesített eszköztárával sikerrel mond újat vadvirágról, kies alföldi tájról, hegyek és vizek vidékéről. Mindennek a széles látóhatára övezi Bagoly György dunavecsei műtermét. Vásznainak rangos hazai és külföldi kiállítótermek adnak helyet rendszeresen.