Szabó Antal tartott bibliaórát a Wojtyla Központban
Képgaléria
Szabó Antal az ószövetségi 37. zsoltár 25. versének szavaival világított rá Isten gondoskodó szeretetére, mellyel övéit körülveszi.
„Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.”
Az előadó hangsúlyozta: az igaz ember soha nem elhagyatott; még születésén is áldás van, kenyere, vize el nem fogy. Ha elfogadjuk Krisztus áldozatát, s megbánjuk vétkeinket, Isten előtt igazzá válunk, amivel ő MINDENT nekünk ad. Mit jelent Krisztus áldozata? Az örök élet jogát, nem csupán kenyeret és vizet, meg kinek ennyi, kinek annyi földi létet, hanem belépési jogot Isten országába, az örökké tartó boldogságba. Mégis van úgy, hogy az Úr csupán annyit ad, amennyi egyetlen napra elegendő. Miért? Mert az ember felhalmoz, és akkor semennyi nem lesz elég neki. Az imádságra, könyörgésre sem Istennek van szüksége, mindinkább nekünk, hogy idővel ne feledkezzünk meg róla, folyamatosan kapcsolatba maradjunk Vele. Isten mindazonáltal senkit nem hagy el, csak azt, aki bűnében megkeményedik; azt, aki nem kíván megszabadulni hibáitól.
