Konferenciát rendeztek Teréz Anya emlékére a Városházán
Képgaléria
A városvezetés nevében előbb Mák Kornél, Kecskemét alpolgármestere, majd Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, az Egyházügyi Munkacsoport vezetője köszöntötte a konferencia résztvevőit.
Előadók és előadások:
Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő: Szentek üzenete a XXI. században
Lukács László piarista, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapító rektora: A szentek köztünk járnak. Teréz Anya nővéreinek letelepedése Magyarországon
Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke: „Valami nagyon szépet Istenért" - Mítosz, média, emlékezet... tűnődések Teréz Anyáról
Hoffer József jezsuita szerzetes: Szemlélődésből születő szolgálat
dr. Bábel Balázs érsek, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye: A szegénység boldog mondása Teréz Anya életében
dr.Thorday Attila plébános: Teréz Anya prófétai egyénisége
Wittner Mária volt országgyűlési képviselő: Teréz Anya és a „Jézusi szeretet"
Rigóné Kiss Éva, MMSZ Dél-alföldi Régió ügyvezetője: Egymásra bízott minket az Isten - a cselekvő szeretetről
A szent, akit egy világ tisztelt
Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhiuként született 1910. augusztus 26-án az akkor még az Oszmán birodalomhoz - ma Macedóniához - tartozó Szkopjéban. Az Albániában és Macedóniában élő aromán kisebbséghez tartozott, családja Koszovó, déli katolikusok lakta részéből költözött el, és az új muzulmán lakta területen is megtartotta katolikus hitét. Édesapját még gyermekkorában elveszítette, édesanyja tartotta el őt és két idősebb testvérét, emellett fontos szerepet vállalt a helyi Szent Szív egyházközségben. Agnes emiatt elmélyült a hitben, tagja lett a Mária kongregációnak, tizennyolcéves korára elhatározta, hogy szerzetes lesz.
A jugoszláv jezsuita rendtartomány képviselői ekkor missziós útra mentek az indiai Kalkuttába, ez pedig arra inspirálta a lányt, hogy ő is kiutazzon és ott segítsen a rászorulókon. Jelentkezett a Loretto nővérek rendjéhez, akik akkor már iskolát üzemeltettek Dardzsilingben, Agnes útját is hamar engedélyezték.
1930-tól 1948-ig földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, melynek 1944-től igazgatója lett. Itt tette le a szerzetesi fogadalmát, nevét Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta, 1931-ben szentelték fel.
Az iskolát és a kolostor bezártságát 1948-ban hagyta el, miután egy 1946-os vonatút alatt Dardzsilingbe tartva szembesült az indiaiak szegénységével, nyomorával és szenvedésével. Az úton megjelent számára Jézus, és úgy döntött, hogy kéri felmentését, hogy világi nővérként a rendházon kívül élhessen az emberek között. Hogy még inkább egy legyen a szegények közül elhagyta a szerzetesi öltözékét, fehér száriban járt innentől kezdve. Egészségügyi tanulmányokat folytatott, majd néhány nővérével és segítőjével együtt gyógyította és tanította a szegényeket.
1950 októberében Teréz anya megkapta a pápai jóváhagyást a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend megalapítására. „Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk" - szól a mottójuk, és ma több száz rendházuk van világszerte, több ezren csatlakoztak hozzá. Ezt az tette lehetővé, hogy 1965-ban pápai engedélyt kapott munkája más országokra való kiterjesztésére is.
1962-ben megkapta a Padma Shri (Pompás lótusz) díjat India elnökétől, 1979-ben pedig a Nobel-békedíjat.
1983-ben szívrohamot kapott, mikor II. János Pál pápánál tett látogatást, 1989-ben újabb infarktusa miatt pacemakert ültettek be a szívébe. 1991-ben tüdőgyulladást kapott. 1997-ben csonttörést szenvedett, maláriát kapott, amely a szívére terjedt, hiába vállalt több szívműtétet is, még az év szeptember 5-én meghalt. Még a hindu és muszlim többségű Indiában is három napos gyászt hirdettek a halálára.
Boldoggáavatási eljárása 1999-ben indult el, és 2003 októberében II. János Pál pápa közel 250 ezer zarándok előtt boldoggá avatta.
2016. szeptember 4-én, vasárnap több tízezer hívő előtt I. Ferenc pápa, a katolikus egyház vezetője avatta szentté Teréz anyát a vatikáni Szent Péter téren.
