János vitéz – ahogy még soha nem láttad
- Mi volt a kiindulópont? - kérdeztük Szente Vajktól, aki tavaly a Tied a világ!-ot, az évad egyik legnagyobb közönségsikerét rendezte Kecskeméten.
- Cseke Péter nézőbarát, ugyanakkor progresszív színházat csinál. Azzal, hogy felkért a János vitéz színpadra állítására, jelképesen a kezembe nyomott egy tollseprűt. Számomra az volt a kérdés, vajon kik harcolnak meg a nemzet becsületéért ma, a 21. század elején? Kik azok, akik összemérik erejüket más nemzetek fiaival, akikért lelkesednek a lányok, és akik közé vágynak a fiatal srácok? Adekvát volt a párhuzam a focival a franciaországi(!) Európa-bajnokság miatt, ahol a magyar csapat derekasan helytállt, és ezzel képes volt felrázni az országot. Olyan hittel, odaadással voltunk a fiainkért, mint amilyen odaadással voltak az emberek 170 évvel ezelőtt a huszárokért.
- Labda lesz a színpadon?
- Nem egy! Túri Erzsivel olyan díszletet álmodtunk meg, amely stadionként is funkcionál, kapukkal, focipályával, de megjelenik benne Iluskáék háza vagy a nagy fa, ahol beteljesül Iluska és Jancsi szerelme.
- Számítasz megdöbbent nézőkre?
- Nem, mert nem ez a cél. A cél a János vitéz eljátszása. Éppen ezért nem változtattam a Kacsóh-Bakonyi-Heltai szövegkönyvön. A nézők a János vitéz történetét látják, a jól ismert dalokat hallják.
- Nem befolyásolt, hogy mára alább hagyott a fociláz?
- Ez a gondolat akkor is élő lett volna, ha nincs foci Eb. Nem Dzsudzsák Balázs duplájáról szól a portugálok ellen - vagy legalábbis nem csak arról.
- Az érdeklődést mutatja, hogy októberre már alig lehet jegyet kapni.
- A stadionunkba...? Az érdeklődés nyilván több dolognak tudható be. Szólhat magának a kecskeméti színháznak, a műnek, a színészeknek, s ha egy kis százalékban annak is szól, hogy ott a nevem a plakáton, akkor boldog vagyok.
