Az alföldi tanyavilág apostolára emlékeztek
Képgaléria
- Révész István a kecskeméti nagytemplom plébánosaként vészterhes időkben, több mint két évtizeden keresztül szolgálta 163 ezer katasztrális holdnyi területen élő 55 ezer hívét. Földrengés, világháború, forradalmak ellenére nemcsak megőrizni, hanem erősíteni és gyarapítani tudta a Duna-Tisza közének katolikus közösségét. Nevéhez iskolaalapítások, szociális és karitatív intézmények létrehozása, Kecskemét katolikus sajtójának megteremtése fűződik. Munkásságának legkiemelkedőbb részét viszont kétségtelenül a tanyai nép lelki és szellemi kultúrájának felemelése érdekében kifejtett tevékenysége jelentette. A mai, válságokkal teli korban érdemes példaként magunk elé állítani Révész Istvánt, emellett íratlan kötelességünk, hogy méltó módon megemlékezzünk személyéről születésének napján - fogalmazott a sír előtt elmondott beszédében Farkas P. József, a Porta Egyesület főszervezője, a Karol Wojtyla Barátság Központ alapító igazgatója.
Kovács Ferenc atya, a kecskeméti főplébánia káplánja felidézte a tábori püspök életének főbb momentumait, kiemelve rendkívüli szerénységét, alázatát, mely lelkipásztori munkásságát mindvégig jellemezte. Révész István egy alkalommal így imádkozott: „Te pedig édes Jézusom, erősítsd meg jó föltételeimet, istápold szeretetemet, hogy jó pásztora lehessek híveimnek. Engedd át azt a nagy kegyelmet, hogy ha majd lelkem megjelenik ítélőszéked előtt, nyugodtan mondhassam: Uram, akiket adtál, egyet sem vesztettem el közülük. Ámen.” - mondta a megjelenteknek.
A megemlékezés záró akkordjaként Farkasné Pásztor Jolán, a Porta Egyesület szervezője, a Wojtyla népkonyha társalapítója koszorút helyezett el a tábori püspök sírján.
Révész István 1862. november 12-én született Vácott, szegény földműves szülőktől. Kilenc esztendős volt, amikor kenyérkereső édesapja meghalt, így a fiatal diáknak instruktorkodással, tanítással, tanárai körül végzett szolgálatokkal kellett megkeresnie azt az összeget, amelyre a váci kegyesrendieknél folytatott gimnáziumi tanulmányainak folytatásához szüksége volt. A kassai premontrei főgimnáziumban sikerrel letett érettségi vizsga után a váci szemináriumban hallgatott teológiát. Fő vágya, hogy külföldi egyetemen tanulhasson, majd utóbb hittudósként katedrát kaphasson, gyenge egészségi állapota miatt nem teljesülhetett. Tehetségét, ráteremettségét azonban jelezte, hogy negyedéves hallgatóként főduktorrá nevezték ki. Irodalmi szárnypróbálgatásait: első költeményeit a növendékpapság egyletének kiadványai őrzik. Pappá szentelésére 1885-ben került sor, majd ezt követően másfél évig a Károlyiak ősi családi fészkében, Fóton teljesített kápláni szolgálatot. Schuster Konstantin megyéspüspök 1887-ben Dunakeszire helyezte, ahol közel két évtizeden keresztül működött plébánosként. Tevékenysége nyomán fellendült a helyi hitélet és iskolaügy, nevéhez köthető a községi hitelszövetkezet és a katolikus kör létrehozása, valamint a dunakeszi plébániához tartozó alagi lelkészség megalapítása is. Kecskemétre 1906-ban érkezett és egészen 1928-ig, tábori püspökké szenteléséig látta el a helyi plébánia vezetését és az ezzel járó feladatokat. 1929. január 29-én hunyt el.
