Wojtyla Ház: reformátusok osztottak szeretetebédet a népkonyhán
Képgaléria
A szociális intézmény ezúttal is zsúfolásig megtelt rászorulókkal, akik nagy örömmel fogadták a kecskeméti reformátusság üdvözletét, és Kuti József áhítatát, melynek Igéi írva találhatók Lukács Evangéliumának 1. fejezetében, a 76-79. versekben ekképpen:
„Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”
- Ezekben az Igékben felbukkan a „látogatás”, „meglátogatottság” gondolata. Jól ismerjük mi ezt, hiszen sokszor megéljük emberi életünk során - kezdte áhítatát a református lelkész. Így az ünnep közeledtével még gyakrabban keressük fel nagyszüleinket, szüleinket, évente talán csak egyszer látott rokonainkat. A gyülekezetek szolgáló tagjai is többnyire ilyenkor kopogtatnak be idős vagy gyengélkedő testvérekhez. S alig van, aki ne tudná, milyen érzés kórházi ágyon fekve ismerős arcoknak megörülni. A látogatás lehet várva-várt, vagy egészen váratlan, jelentheti a sürgés-forgás feladatát vagy pusztán örömteli ajándékot.
- De mit jelent, ha valakit az Isten látogat meg, ahogyan erről Igénk szól? - tette fel a kérdést hallgatóságának Kuti József. Régebben, ha azt mondták: „Bizony, meglátogatta az Isten!”, inkább azt jelentette, hogy az illetőt valami nagy csapás érte. De Zakariás nem erről beszél. Nem egy haraggal büntető, bűnöket számon kérő, fenyegető Isten érkezését említi! Az Úr látogatása sötétségben felragyogó világosságot hoz, embervilágunk vakságának és nyomorúságának gyógyulását! - hangoztatta a lelkész.
- Milyen feladatot adott nekünk az Úristen, akár most, advent idején? Talán ide elhívni valakit, aki önszántából még ételt sem kérne. Vagy segíteni olyan embereken, akik gondjaikkal-bajaikkal valahogy eltűnnek szemünk elől a szürke hétköznapokban. Találjuk meg mindannyian a feladatunkat! - kérte hallgatóságától végezetül a református lelkipásztor.
