Keddtől négy napig Rehák Róbert és családja a kecskeméti főtéri étkeztetés főtámogatója

A kecskeméti származású budapesti vállalkozó Rehák Róbert, valamint családja az elmúlt évekhez hasonlóan idén is döntő szerepet vállalt a Karol Wojtyla Barátság Központ karácsonyi főtéri étkeztetésének megvalósításában. Rajtuk kívül számos vállalkozás és civil szervezet segíti a Wojtyla Ház kilenc napon át tartó nagyszabású szociális ebédosztási programját. Kedden továbbá az OTP Bank Dél-Alföldi Régió kecskeméti munkaközössége nyújtott jelentős támogatást ahhoz, hogy több száz rászoruló ember ezúttal is jóllakottan távozzon a főtéri sátorból. A Fodor Cukrászda pedig nagymennyiségű krémest ajánlott fel a nélkülözők számára. Mindemellett Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek adományából jutott konzerv is a szűkölködőknek. Egy kedves idős bácsi pedig több láda mandarint hozott a szegényeknek. A sátorban hagyományosan vendégek is érkeztek: az OTP Bank Dél-Alföldi Régió részéről három munkatársat, élükön Nánási Katalin ügyvezető igazgatóhelyettest köszöntötte Molnár Zoltán, a Wojtyla Ház intézményvezetője. Lelki táplálékról Bajkó Zoltán pálmonostorai plébános atya gondoskodott. A Wojtyla Ház és támogatói összefogásával ezúttal borsos tokány, köretként főtt tészta, továbbá savanyúság, félegyházi kenyér, krémes, alma, mandarin és édességcsomag jutott a szegények böjtös asztalára. A felszolgálásban a népkonyha munkatársain, önkéntesein kívül a vendégek, valamint a Barátok temploma hittanosai nyújtottak segítő kezet. (Folytatás a képek után, fotók: Mátyus István)

Bajkó Zoltán atya egyebek között Wass Albert erdélyi magyar írót, költőt idézte, aki a következőket írta karácsony ünnepéről: „Küszöbön áll a nap, az egyetlen egy nap az évben, amely hivatalosan a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a munkádé. A szereteté csupán csak egy lenne, pedig hidd el, fordítva kell ez így legyen. Háromszázhatvannégy a szereteté legyen, a többi a dologé. Karácsony van. Nincs a világnak olyan sarka, ahol e szó hallatán ne lenne érzés az emberek szívében: öröm. Karácsony üzenete, hogy megtaláljuk a szeretet útját és valóra váltsuk. A szeretet lángjában az a legszebb, hogy egymást tápláljuk, hiszen szeretetet adunk; értelmet életünknek, másoknak. Meg kell tanulnunk tiszta szívvel örülni és szeretni. Ha a betlehemi istálló fénye nem csak a mi arcunkat világítja meg, hanem másokét is, akkor valóban megszületett Jézus.”

A lelkipásztor egy karácsonyi imával köszöntötte a sátorban jelenlévőket: „Te, ha este van és nyugovóra térsz, tető helyett feletted a csillagos ég. Ha a fejed ott hajtod le, ahol éred, akkor én imádkozom érted. Kivert kutya behúzott farokkal, útszélen lakó éhes, korgó gyomorral. Végtelen hűségét senki sem kérte, de én azért imádkozom érte. Koldus, szegény az utcasarkon kezét kinyújtja, arcán szomorú remény. Elfordulnak a fejek, nem veszik észre, de én, ha tudok, mondok egy imát érte. Barátok, kik néha cserben hagytok, rátok nem orrolok, rátok nem haragszom. Barátságunkért ti semmit sem tettetek, de azért imádkozom értetek. Hajléktalannak adj menedéket, éhező kutyának is eleséget. Koldusnak kezébe tégy alamizsnát, barátaidnak bocsásd meg minden hibáját. Költözzön béke háborgó szívedbe, mert ma karácsony van. Ha megbékélsz, beismered hibádat, akkor a Jóisten meghallgatja imádat.”

„Kedves barátaim, kedves testvérek! Minden nap vegyük fel a reménynek azt a keresztjét, amely átsegít bennünket a nehézségeken, a gondokon. Nincsen elveszett ember, csak meg nem keresett és meg nem talált. Fogadják e gondolatokat és a mai ebédet olyan szeretettel, amilyennel a felajánlók, az itt jelenlévő munkatársak teszik egész esztendőben. Hiszen egy olyan közösségnek lehetnek tagjai, ahol megjelenítik Jézus Krisztust a mai világban. Kívánok Önöknek reményt, kitartást és erőt a következő években, és próbálják meg minden nap emberhez méltóan, emberként szeretni embertársaikat” - mondta végül felszólalásában Bajkó Zoltán atya.

Kövessen minket a Facebookon is!