Farkas Erzsébet ajánlott fel ebédet a Wojtyla népkonyha gondozottainak

Farkas Pál, a Karol Wojtyla Barátság Központ szervezője ma délelőtt mutatóujját az égnek szegezve humorosan megjegyezte: az én lányom igazi „vérfarkas”. Semmi rosszra nem kell itt gondolni; a népkonyha kiváló önkéntese arra utalt szimbolikusan, hogy lánya, Farkas Erzsébet - róla vagy ugyanis szó - nap mint nap emberfeletti küzdelmet folytat azért, hogy egyedül fel tudja nevelni két gyermekét lakhelyükön, Dunavecsén. Egyébként sem könnyű helyzetét tovább nehezíti, hogy kiskamasz lányáról, Hannáról nemrégen kiderült, gerincferdülése van, ami miatt egész nap kényelmetlen fűzőt kell viselnie, és rendszeresen orvosi kezelésre járnia Budapestre. Miért érdekes e kis történet? Egyebek mellett azért, mert Erzsébet szűkös anyagi körülményei ellenére mégis vállalta, hogy meghívja ebédre a Wojtyla Ház sorsközösségét. Azt mondta, eredetileg Erzsébet napkor szerette volna vendégül látni a szegényeket, de szándéka különböző nehézségek miatt akkor nem valósulhatott meg. Távollétében most édesapja hangján kívánt jó étvágyat az ebédlőben gyülekező közel százhúsz rászorulónak, akiknek tiszta szívvel, odaadó örömmel, igaz lelkesedéssel ajánlotta fel a mai menüt: sertéspörköltet tésztával, savanyúsággal, félegyházi kenyérrel, süteménnyel. Erzsébet üzente: oly sok szépet és jót hallott már édesapjától az itteni gondozottakról - ezért is tette meg mai felajánlását -, hogy következő alkalommal szívesen megismerné őket személyesen is. Addig a messzi távolból fogadják kis családja őszinte nagyrabecsülését. Mindenkinek boldog új évet kívánva üdvözletét küldi Farkas Erzsébet, fia Dávid és lánya Hanna Dunavecséről. (Fotók: Mátyus István)