Marosi Izidor élete képekben – a Wojtyla Ház gondozottai is megtekintették a kiállítást
Képgaléria
Marosi Izidor, a kecskeméti Nagytemplom korábbi plébánosa, a Váci Egyházmegye püspöke, az Országos Hitoktató Bizottság elnöke 1916. március 27-én Újkécskén született. Gyermekkoráról egy 1991-ben (aranymiséje kapcsán) készített interjúban így vallott:
„A tiszakécskei tanyavilágban születtem egy gazdálkodó, a Jászságból odaköltözött parasztcsalád nyolcadik gyermekeként. Nem voltunk gazdagok, igaz, nélkülöznünk sem kellett… Sokat gondolok a szüleimre, és máig csodálkozom, Krisztus milyen természetesen volt jelen az otthonunkban. Munka és imádság alig különült el. Pap nem volt a pusztán. A hit alapigazságait, a katekizmust a peregi elemi iskola tanítója plántálta belénk. De hogy igazából mit is jelent számunkra Jézus és az egyház, ezt a családi asztalnál, és a közös munkák során tanulhattuk meg.”
Vácott szentelték pappá 1941. június 22-én. Hitoktató volt Lajosmizsén, majd Kunszentmiklóson, azután kórházlelkész Debrecenben. Első plébánosi kinevezése Homokra szólt. A háború idején, 1944 és 1945 között tábori lelkészi szolgálatot látott el. Ezt követően újabb hitoktatói megbízásokat kapott Szentesen, majd Hódmezővásárhelyen. 1948-tól Szentlőrinckátán, 1956-tól Izsákon, majd 1977-től tíz éven át a kecskeméti Nagytemplom plébánosa volt.
„Izsákról nem akartam eljönni. Betegségek is gyötörtek. Fáradtnak is éreztem magam. A száműzetésből visszatért Endrev Mihály püspök urat viszont nagyon becsültem, nagyra tartottam. Személyesen kért meg: segítsek, hogy egy ilyen nagy egyház, mint a kecskeméti, ne veszítsen több lelket. Eleget harcolt azért, hogy az kerüljön ide, akit ő akar, s ne az, akit az állam. Nem volt veszélytelen és könnyű az átköltözés, túl a hatodik X-en.”
1979. március 5-i kinevezése után már mint váci segédpüspök szolgált a hírös városban. Bánk József nyugalomba vonulását követően megyéspüspöki kinevezést kapott 1987. március 5-én. „A püspökké való kinevezésem, ami engemet is váratlanul ért, igazából a pápa szándéka volt. A lengyel hagyományok szerint a Szentatya a területen élő lelkipásztorok közül javasolt papokat. Akik kint éltek a nép között. A tárgyalások általában úgy folytak, hogy Rómának is volt egy listája, meg az Állami Egyházügyi Hivatalnak is, ezt kellett valahogy közös nevezőre hozni.
"Én amikor megyés püspök lettem, akkor is kikötöttem, hogy ragaszkodom Kecskeméthez. Nagy viták voltak emiatt. De ebben nem engedtem egy kicsit sem. Mondtam már; Krisztussal és a hívekkel való közösségben találom meg a megerősítést, a bátorítást.”
Püspökségének öt éve alatt a bekövetkezett politikai változások magukkal hozták a vallásszabadságot, aminek első nagy feladata a hitoktatás újjászervezésének megkezdése volt, a második pedig az egyházmegye híveinek lelki fölkészítése II. János Pál első magyarországi lelkipásztori útjára. A pápalátogatást követően kérte felmentését a váci püspöki székből, majd visszavonult Kecskemétre, ahol a helyi hívek szeretetétől övezve élt.
Marosi Izidor, a Váci Egyházmegye nyugalmazott főpásztora 2003. november 14-én, életének 88., papságának 63., püspöki szolgálatának 24. évében költözött az örökkévalóságba. Az elhunyt főpásztortól 2003. november 25-én vettek búcsút, a váci székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra.
