Csík János a Csík Zenekar vezetője támogatta ebéddel a Wojtyla Ház sorsközösségét

A világhírű kecskeméti zenész életében több mint tíz évvel ezelőtt történt az a baleset, amelyből kétszer élesztették újra. A halál pillanatára úgy emlékszik, mintha csak elaludt volna: „Álom nélküli alvás, és egyszer csak felébredtem. Hiszem azt, hogy a baleset is megújulást hozott. Hiszem, hogy ennek valami oka volt, tehát valamit ott nem jól csináltam az életemben, vagy nem jól gondolkoztam - és akkor is éppen egy rossz döntést hoztam, azért történt ez. Hiszem, hogy a döntések, amik leginkább meghatározzák az ember sorsát. Filozófusok ezt úgy említik, hogy az ember sikerei jó döntéseitől függnek. Nem mindegy, hogy az ember észreveszi-e a szerencséjét, lehetőségét, vagy elmegy mellette. Ha régen megcsináltam egy nap öt dolgot, akkor az volt a fejemben, hogy rendben, de mi a hatodik. Mára ez is megváltozott.” - mesélte a zenekarvezető egy korábbi interjúban. Hosszú rehabilitáció után mindazonáltal végül visszatérhetett a zenéléshez. 2011 óta a Kodály-iskolában hegedűt, brácsát tanít - és zenekarával koncertkörutakon jár a világ minden táján. Közben azonban a nehézsorsú emberekre is gondol. Ennek jegyében ő, valamint családja zöldborsófőzelékkel, hozzá sertéspörkölttel, kenyérrel, süteménnyel „kínálta meg” pénteken a Karol Wojtyla Barátság Központ mintegy százhúsz gondozottját. Az ételosztáson Boronkay Péter kecskeméti paratriatlonista, kétszeres világ-, és négyszeres Európa-bajnok sportoló is megjelent, aki előzetesen beszámolt a riói paralimpiai játékok legemlékezetesebb pillanatairól. Ebéd előtt pedig Szent Balázs életéről esett szó Farkas Pál szervező munkatárs tolmácsolásában. (Folytatás a képek után, fotók: Mátyus István)

Szent Balázs (születési ideje ismeretlen – meghalt 316. február 3-án) orvos és püspök volt az örmény Sivas városban (ma Törökországban fekszik). Életéről nagyon keveset tudni.

Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

316-ban egy Agricola nevű római helytartó, Licinius császár keresztényüldözési parancsainak eleget téve elfogta és bíróság elé állította a püspököt, akin az oroszlánokból, tigrisekből, medvékből és farkasokból álló derék testőrség sem tudott segíteni. Mivel Balázs hitét nem sikerült megtörni, megkorbácsolták és siralomházba került. Rabsága során rengeteg csodát tett. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték.

Tisztelete már rögtön halála után megkezdődött, a keleti egyházban a 6. századtól, a nyugati egyházban pedig a 9. századtól tisztelik a torokbajok ellen védő szentként.

Ereklyéit Tarantóban, Mainzban, Trierben, Lübeckben, Párizsban és Raguzában őrzik (itt a város védőszentje is lett). Templomok épültek tiszteletére úgy Konstantinápolyban, mint Rómában is.

Mivel egy kínzó torokfájás esetén segített, a késő középkorban a tizennégy segítőszent közé sorolták. A Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében.

Balázst rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolják; pásztorbottal és keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, mellyel a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét tépték).

Általában gégedaganatok, vérzések, kelések, hólyagbetegségek, pestis és fogfájás esetében imádkoztak és imádkoznak segítségért. Emiatt az orvosok védőszentje. Továbbá védőszentje a takácsoknak, a szélmolnároknak és a fúvós muzsikusoknak is. Időjelző szentként is tisztelik: ünnepének ideje a tél végét és a veszedelmes viharokat jelzi. Ugyanakkor az állatok oltalmazójaként is tisztelik, mint aki távol tartja a farkasokat a nyájaktól.

Szent Balázs ünnepét február 3-án tartják, a katolikus egyházban ekkor végzik a balázsolást.

Szent Balázs életéhez számos csoda és legenda fűződik. Az egyik szerint a szent megáldott és megmentett egy halszálkától fuldokló fiút.

Egy másik alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, úgy segített egy asszonyon, hogy visszaadta sertését, amelyet farkas rabolt el. Az asszony hálából ajándékot hozott neki; húst, kenyeret és gyertyát, mire Balázs megáldotta őt.

Kivégzéséhez is legenda fűződik: Agricola helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte és abba a tóba kellett volna vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneit a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.

(Forrás: Wikipedia)

Kövessen minket a Facebookon is!