Szabó Csaba, a kecskeméti színház produkciós vezetője: „A váratlan helyzetek összerántják a csapatot”
- Tisztában volt vele, mit díszít a díszítő, amikor 21 évesen jelentkezett a szolnoki színház álláshirdetésére?
- Őszintén...? Fogalmam sem volt! De hamar rájöttem, ráadásul fantasztikus társaságba csöppentem.
- Hány évig volt Szolnokon?
- 15 évig dolgoztam ott: díszítőként kezdtem, utána zsinóros lettem, majd 8 évig ügyelő.
- Kecskeméten is ügyelőként kezdett dolgozni?
- Ide már színpadmesternek hívtak. Szerettem ügyelőnek lenni, de örültem a változásnak. A színpadmesternek az adott színház egész repertoárját ismerni kell. A próbafolyamat elejétől egészen az utolsó előadásig fejben kell tartani az adott produkcióra vonatkozóan minden díszletet, kelléket, hogy az előadáson minden rendben mehessen.
- Legemlékezetesebb előadás?
- Szolnokon voltam ügyelő, amikor előadás közben leszakadt az egyik ponthúzó, és a színpadra zuhant egy 20 kilós díszlet elem, közvetlenül a színész mellé...
- Félbe kellett szakítani az előadást?
- Dehogy! A shownak folytatódni kell. Az ilyen helyzetet úgy kell megoldani, hogy a nézőt a legkevésbé zavarjuk. Előadást csak végső esetben lehet megszakítani, vagy lemondani.
- Volt ilyen eset 35 éves pályafutása alatt?
- Nem. A váratlan helyzetek összerántják a csapatot: mindenki teszi, amit kell, és eddig ez elég volt.
- Mi a produkciós vezető feladata?
- Hozzám tartozik valamennyi produkció díszlet és jelmezgyártása, szükség esetén a kellékek gyártása. A tervelfogadáson átbeszéljük a munkát a rendezővel, illetve a díszlet- és jelmeztervezővel, majd az ott elhangzottak alapján készítek egy költségvetést, amit - optimális esetben - elfogad a színház vezetősége. Ezt követően indulhat el a gyártás a Bodzai utcai telephelyünkön, ahol asztalos, lakatos, kárpitos és festőműhelyünk van. A jelmezek a férfi és női szabótárban készülnek, a színház mögötti épületben, ahol a Ruszt Stúdió Színház is működik. A következő fontos állomás, amikor a díszletet összeszereljük a színpadon. Ekkor a tervező és a rendező megnézi, és ha szükséges, elvégezzük a javításokat.
- Szigorú volt, amikor még ügyelőként dolgozott?
- Azzal, aki fegyelmezetten végezte a dolgát, nem kellett szigorúnak lenni. De voltak, akikkel nem ment másként. Dolgoztam együtt Garas Dezsővel, Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal... - ők abszolút profik voltak. Előadás előtt fél órával bent voltak, soha nem késtek.
- A fiatalokkal több volt a gond?
- A fiatalok hajlamosabbak rá, hogy azt gondolják, övék a világ.
- Produkciós vezetőként melyik volt a legemlékezetesebb munkája?
- A nyomorultak! Gigaprodukció volt! Amikor elvittük a Margitsziget Szabadtéri Színpadra, 5 kamionra volt szükség a szállításhoz! Csodálatos előadás született.
- Tudja civilként nézni az előadásokat?
- Nehéz lenne. Nyilván más szemmel nézem a díszletet, a jelmezeket, de a színészi játékot is, mint az, aki bérletet vált, és egy évben lát hat előadást.
- Kritikus néző?
- Nagyon!
- Melyik előadások állták ki leginkább ezt a szigorú kritikát?
- Jó párat fel tudnék sorolni. A legemlékezetesebbek között van az előbb említett A nyomorultak, a Dzsungel könyve a '96/97-es évadban és az Újvilág Passio az Arborétumban.
- A produkciós vezető nem hajol meg a színpadon a premier végén, ahogy az ügyelő, a műszaki vezető, vagy a színpadmester sem. Nem hiányzik ez a fajta elismerés?
- Ha a premier után odajön hozzám az igazgató és megköszöni a munkámat, az nekem elég.
- Mi a legnagyobb kihívás egy produkciós vezető számára?
- A határidő. A többit megoldjuk könnyedén.