„Az erényöv titkos történetei. Mítosz és valóság” – A Cifrapalota legújabb kiállítását tekintették meg a Wojtyla Ház gondozottai
Képgaléria
A Cifrapalota „Az erényöv titkos történetei. Mítosz és valóság” című kiállítása a lelakatolt erkölcsi titkokkal teli legendájában kalauzolja az érdeklődőket.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum vándorkiállítása nem pusztán pikáns tárgyakat szemléltet, mélyebb mondanivalóval rendelkezik. Bemutatja, hogy a múzeumok, lexikonok milyen szinten tudnak valóságot konstruálni - tűnt ki a tárlatvezető szavaiból.
Az erényövek legendája a köztudatban a keresztes háborúk időszakából eredeztethető, és egészen a 20. század végéig a férfiúi féltékenység és a kikényszerített erkölcsösség szimbóluma volt. A tárlat három aspektusból ábrázolja történetét. A látogatók megtekinthetnek fém alsóneműket ábrázoló metszeteket, valamint közel tucatnyi különböző formájú és díszítésű erényöv másolatot, a szöveges magyarázatok segítségével pedig feltárul a titok: valóban lakat alatt tartották-e a nők erényét néhány száz évvel ezelőtt.
„Az erényöv valódi története az elmúlt 500 év mentalitástörténetének, szexualitás- és orvostörténetének, valamint muzeológiájának torzításokkal, hamisításokkal és visszavetítésekkel gazdag láncolata, amely sokkal inkább a modern korról szól, pontosabban arról, hogy a modern kor a felvilágosodás századától kezdve hogyan akarta a középkor és a reneszánsz kultúráját szemlélni” - olvasható a kiállítás egyik leírásában.
A tárlat felhívja a figyelmet többek között arra, hogy bár képi ábrázolásokon, korabeli metszeteken megjelennek az erényövek, ám a 14-16. századi erotikus szatírák irodalmában, például Boccaccio vagy Chaucer műveiben egyetlen utalással sem találkozunk, mely létezésüket bizonyítaná. A látogatókban pedig a kiállított kópiákat szemlélve vélhetően kivétel nélkül, ösztönösen felötlik a kérdés: hogyan viselhették anno a megzabolázott asszonyok sérülések nélkül ezeket a durva és éles fém alsóneműket a bőrükön?
A francia Enciklopédia a 18. század elején azonban mégis külön szócikket szentel az erényövnek, konkrétan leírja: használata jellemzi a középkort. A 19. században pedig megjelennek a konkrét tárgyak a múzeumokban.
A tárlat válogatott irodalmi és történelmi leírások segítségével kalauzolja a kétkedő látogatót, aki beérkezvén a kiállítás első termébe, szembesülve a rideg védőeszközök tárgyi valóságával, bár elborzad, de még fenntartások nélkül hiszi, hogy az erényöveket egykor biztosan viselte valaki. A második teremben azonban már határozottan tagadja létezésüket. A kiállítás utolsó helyiségében pedig lelepleződik a titok: a látogatónak mindkét korábban bejárt teremben igaza volt.
Valóban használtak erényövet a múltban, ám korántsem a keresztes háborúk lovagjainak pőrén hagyott asszonyai viselték, és a legtöbb esetben közel sem arra a célra szolgált, mely máig a köztudatban él.
A kiállítás augusztus 20-ig megtekinthető a Cifrapalotában, hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között. A tárlat csak 16 éven felüliek számára látogatható.
Háttér:
Az 1990-es években 3 kutató egymástól függetlenül jött rá, hogy az erényövek története pusztán mítosz. Egyikük Varga Benedek volt, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, akit az orvostudomány tényei vezettek rá a múzeumokban kiállított erényövek használhatatlanságára. - Nem létezik, hogy ne kaptak volna szepszist az erényövektől. Márpedig, ha szepszist kaptak, meghaltak benne - fogalmazott. A durva és kemény fémtárgyak az ágyékon viselve ugyanis kétségtelenül hámsérüléseket okoztak volna a bőrön, melyek a napokon vagy heteken át tartó viselés hatására vélhetően elfertőződtek volna, viselőjük pedig végül belehalt volna a vérmérgezésbe.
