Koszorúzás a Psalmus Hungaricus-emlékműnél
A főtéri Psalmus Hungaricus-emlékműnél, Szemők Zsuzsa szobrászművész tíz évvel ezelőtt átadott nagyszabású alkotásánál gyűltek össze vasárnap délután a kecskemétiek, hogy Kodály iránti szeretetüket, elköteleződésüket fejezzék ki. Előbb Erdei Péter Liszt- és Bartók-Pásztory díjas karnagy, érdemes művész kezére figyelve a nagy zeneszerző Köszöntő című művét énekelte a kecskeméti kórusok tagjaiból alakult alkalmi énekkar, majd dr. Ittzés Mihály osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel.
A Magyar Kodály Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja először abbéli reményét fejezte ki, hogy amit egykor Kodály tapasztalt meg Kecskeméten - rokonérzésre talált itt, a város befogadta őt -, az ma is igaz a hírös városra. „Kodály élete, életpályája ma is példa lehet számunkra, mert a legnehezebb időkben is azt vallotta, amit a Zrínyi szózatába is beleszőtt: Itt élned, halnod kell!" - mondta dr. Ittzés Mihály, s ezt a gondolatát több idézettel alátámasztotta. - „Nádasdy Kálmán, a legnagyobb Kodály-növedék, az Operaház kiváló igazgatója 1975-ben, a korábbi Kodály-emlékmű avatásakor így summázta beszédét: »Élni segítő zene. Ezt akarta, erre törekedett, ezt alkotta meg az a nagy szellem, az a kollektív lény, akit mi Kodály Zoltánnak nevezünk.« [...] A székely népdalokról Kodály így vallott: »El akarnám vinni mindenhova, ahol négy-öt magyar összehajol, hogy ne kérdezzék - miért is? -, hanem azt mondják: ezért is, meg azért is, meg mindenért: élni érdemes és kell. Az utcán állítanám meg vele az embereket, mikor dúlt arccal loholnak a buszon vagy a falat kenyér után, hogy vigasztalást merítsenek a csodakútból.« Számunkra Kodály életműve is lehet ilyen csodakút, a maga sokszínűségével, a népdalfeldolgozásokkal, a pedagógiai művekkel, a nagyszabású oratórikus alkotásokkal, hiszen mind egy-egy fontos pillanatban született meg, valamilyen közvetlen és nagyon gyakorlatias művészi választ adva a kor kérdéseire."
Dr. Ittzés Mihály szólt arról is, hogy Kodály egész fiatalon elhatározta: a magyar kultúráért fog dolgozni, a magyar nép tanítója akar lenni, s nem vágyott később sem külföldi sikerekre. „Azt hiszem, ma ezeknek a gondolatoknak, ennek a magatartásnak különösen fontos jelentősége lehet számunkra a mindennapi életben is."
Emlékező gondolatainak végén a Magyar Kodály Társaság elnöke Szabolcsi Bencének Kodály ravatalánál, a Farkasréti temetőben elmondott beszédéből idézett: „Szálfa dőlt ki közülünk, utolsó a nagy szálfák között, utolsó óriása annak a nemzedéknek, mely a századforduló idején és az utána következő évtizedekben megváltoztatta Magyarország szellemi arculatát. Amit vállalt nem kevesebb volt, mint Magyarország újjáteremtése a zenében. Az életnek azt a teljességét, melyet a magyar nép költészetében és zenéjében fedezett fel, művein és tanításain át rásugározta egész környezetére, minden tanítványára és tanítványa volt minden magyar költő, művész és muzsikus, minden alkotószellem, tanítványa volt egész Magyarország." Az idézet ezen pontjánál dr. Ittzés Mihály egy kérdést vetett fel: „Valóban igaz ez ma is?"
Ezt követően az ünnepség résztvevői közül többen koszorúkat helyeztek el az emlékmű talapzatánál, majd az énekkar Kodály Esti dalát énekelte el. A záró percekben néhány esőcsepp is hullott, az égiek is jelezték Kecskemét szülötte iránti szeretetüket.
