PORTA kert: Borostyán-Hedera helix
Képgaléria
(DB) A borostyánfélék nemzetsége mintegy 15 fajt számlál. Fő elterjedési területük Dél-Európa, Észak-Afrika, Közép- és Kelet-Ázsia. Közép-Európában egyetlen fajuk honos: a borostyán (Hedera helix), ami Európa nagy része mellett Délnyugat-Ázsiában terjedt el. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori.
Fásodó szárú, örökzöld kúszónövény. Nem élősködő: rövid kapaszkodógyökerei táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak. Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) 20–30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beterítheti, örökzöld gyepet alkotva. A borostyán a heterofilia klasszikus esete: három és ötkaréjos levelek a fiatal hajtásokon, míg a karéj nélküli, tojásdad és kicsúcsosodó levelek a virágos hajtásokon láthatók. Késő nyártól-késő őszig gömbös ernyőkben álló zöldes virágokat hoz, melyekben sok a nektár, ezek pedig a méhek és más rovarok fontos tápláléka. A borsó nagyságú fekete termései tavasszal érnek és bár az ember számára mérgezőek, sok madár fontos tápláléka. Árnyékos, félárnyékos fekvést és a nedves, jó vízátersztő képességű talajokat kedveli, de rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik. Növekedése kezdetben lassú, de több száz évig is elél. Mint díszcserje, nagyon mutatós falak, kerítések felfuttatására, de egyes állományokban károssá válik, ha tömegesen ellepi a fákat. Kedvelt dísznövény, ezért számos változatát nemesítették ki, így például van sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő fajtája is. Árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik. A tarka levelű fajták inkább a félárnyékba, napos fekvésre kerüljenek.
Házilag tőosztással, vagy a hajtások gyökereztetésével szaporíthatók.
