Merre tovább Magyarország – Kerekasztal beszélgetés zajlott a fenntarthatóság aktuális problémáiról
Kepli Lajos bevezetőjében hangoztatta: - Hazánkban a fenntartható fejlődés és ezen belül a környezetvédelem helyzete véleményem szerint bőségesen rejt magában előrelépési lehetőséget. Ezt azonban Önök, mint akik napi szinten ezen a területen dolgoznak, bizonyára nálunk sokkal jobban tudják. Éppen ezért invitáljuk meg most Önöket, mint jelentős magyarországi zöld szervezeteket egy kerekasztal beszélgetésre. Szeretnénk, hogy véleményük, elképzeléseik figyelembe vételével egy zöld program születhessen a közeljövőben, amelyet mi kormányzati pozícióba kerülve végre is hajtanánk.
Megjegyezte: mintegy hatvan szervezetet invitált a megbeszélésre, azonban a civil partnerek részéről sok esetben távolságtartás tapasztalható a politikusok irányában, ezért nem volt könnyű megszólítani a szakmai tömörüléseket. Úgy vélte, a politikai döntéshozók egyik feladatának kellene lennie, hogy meggyőzzék az embereket, véleményük kinyilvánításával ők is befolyásolni tudják saját jövőjüket.
Egyes résztvevők felvetették, hogy a környezetvédelem napjainkban lényegében egyenlő a tünetkezeléssel. Az okokat nem nagyon firtatják, mert akkor a fogyasztói társadalom alapjai kérdőjeleződnének meg. - Egyébként meg vajon lenne-e olyan „öngyilkos hajlamú” politikus, aki például egy lakossági fórumon megoldásként azt javasolná, hogy mindenki csökkentse fogyasztását, mert a túlzott költekezéstől amúgy sem leszünk boldogabbak - tette fel a költői kérdést az egyik jelenlévő. Pedig ez lenne a realitás! - emelte ki mondandóját.
Felmerült továbbá, hogy a gyártók sem igazán foglalkoznak környezetvédelmi szempontokkal. Számukra az eladás volumenének növelése a legfontosabb, vagyis a profittermelés. Ezt pedig úgy érik el legegyszerűbben, ha olyan termékeket állítanak elő, amelyek röviddel a garanciális idő letelte után meghibásodnak. Az alkatrészcsere költsége pedig könnyen elérheti egy hasonló új termék beszerzési árának felét. A környezetvédelem tehát e tekintetben is a rangsor legvégén kullog - emelte ki egy felszólaló. Megoldási javaslatként fogalmazódott meg: a gyártóknak növelni kellene a fogyasztási cikkek használhatósági idejét.
Nincs zöld közbeszerzési törvény, mint ahogyan önálló környezetvédelmi minisztérium sincs, ahol szakszerűen összehangolnák a környezetpolitikát. Az alágazatokat megfelelő koordináció nélkül egyszerűen „szétdobálták” a minisztériumok, államtitkárságok között - hangzott el időközben.
A Paks 2 beruházás kapcsán éles véleménykülönbségek mutatkoztak. Valakik úgy vélték, ezzel a következő generációk életét tesszük tönkre, egy másik előadó viszont így fogalmazott: a 21. századi fogyasztói társadalom villamosenergia-felhasználása olyan volument ért el, amely mellett a tudomány mai állását figyelembe véve nincs reális alternatívája az atomenergiának. Ezt ki lehet egészíteni földgázüzemű erőművekkel, ami ugyan kétségtelenül CO2 kibocsátó, „de legalább nem ront a mostani környezeti állapotokon”. Az viszont tény, hogy célszerű növelni a nap- és szélenergia szerepét az energiamixben, habár ezek tárolása pillanatnyilag problémát jelent. Ám végső megoldás az energiafogyasztás drasztikus csökkentése lenne, mert „a fogyasztói társadalom egyre inkább felemészti önmagát, és ha nem tudunk egy új gazdasági irányvonalat kialakítani, akkor két-három évtized múlva tényleg vége…”.
A villamosenergia-import kapcsán elhangzott: nincs annál környezetpusztítóbb, ugyanis az importált villanyáram java része „piszkos”; vagyis szénerőművekből származik, ami leginkább szennyezi az élővilágot.
Problematikus területként jellemezték hazánk hulladékgazdálkodási rendszerét, mondván: a háztartási szemét „utaztatása” 80-100 kilométerre fekvő lerakóhelyekre nem környezettudatos magatartás. A téma megérdemelne egy „külön misét”.
Helyes kezdeményezésként tartották számon a résztvevők a korszerű szigetelési technológiák alkalmazását, végső soron a „0 Energy” épületek elterjedését.
