A barátságról beszélgettek Szabó Antal bibliaóráján
Szabó Antal nyomban tisztázta: a szeretet és barátság fogalma korántsem azonos; utóbbi jóval több az előbbinél. Legőszintébb az önfeláldozó (agapé) szeretet; olyan mint Krisztusé, aki meghalt értünk - a mi bűneink miatt - a kereszten.
Az isteni szeretetnek nincs feltétele. A Nap egyaránt felkel az igaznak és a gonosznak is, élhet akár száz évet egyik is, másik is - fogalmazott Szabó Antal. Isten szeretete tehát nem személyválogató, minden embert egyenlőnek tekint. Az igazi egyházban Krisztus a fej, a többiek között - isteni normák szerint - nincs rangbéli különbség.
Az isteni szeretet ugyan mindenkire kiárad, de nem mindenkinek barátja Isten. „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.” (Jn 15,14-15) - idézte ennek kapcsán Krisztus szavait János evangéliumából az illusztris előadó.
Milyen tehát egy igazi barátság? Olyan, mint Dávidé és Jonatáné: ”…Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. …És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is.” (1Sám 18,1, 3-4)
Dávid és Jonatán barátságát az önfeláldozó szeretet jellemezte. Szövetséget kötöttek egymással a jó cselekvésére, szolgáltak egymásnak, valamint anyagilag is közösséget vállaltak egymásért, hisz Jonatán átadta ruházatát és teljes fegyverzetét, ami Krisztus előtt ezer évvel, Dávid és Jonatán korában, teljes vagyont jelentett - hangzott el.
Ilyen tehát egy igazi barátság!