Szent II. János Pál pápa és a keresztény Európa megújulása
Képgaléria
Az Értékek Európája konferenciasorozat fókuszában olyan jelentős szereplők állnak, akik életútjukkal és munkásságukkal Európa építői, a konzervatív közéleti hagyományok megtestesítői voltak. A sorozat eddigi három nagy sikerű eseménye Charles de Gaulle, Margaret Thatcher és Konrad Adenauer eszmeiségét mutatta be, akik az erős és önálló nemzeteket képviselő elvek mellett a keresztény Európa jövőjét is építették, támogatták.
A rendezvény résztvevőit az eseménynek helyszínt adó Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja, Dr. Fodor György köszöntötte.
Megnyitó beszédében Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke kiemelte, hogy az EU működése jelen formájában tarthatatlan, és nem az embereket valóban érintő ügyekkel foglalkozik. Határozott, az erős nemzetek Európáján nyugvó, az embereket megvédő és a mindennapi életüket segítő intézményekre van szükség. De ahhoz, hogy megértsük a jelen gondjait és megfelelő eszközeink legyenek a jövő kihívásaira, szükségünk van az Európát összetartó szellemi kötőerőre, a kereszténységre. Ez az a gondolat, amit a Szentatya maga is egész életében fáradhatatlanul és következetesen képviselt.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes előadásában a nemzetek, a kereszténység és Európa viszonyáról beszélt.
II. János Pál tanításában világossá tette, hogy Európa nem keresztény múzeum, a keresztény civilizáció nem régi korokból itt maradt tiszteletre méltó múzeumi tárgy, hanem élő valóság. A pápa egész működése, a missziós útjai, hitvallása is arra a gondolatra épültek, hogy élő hittel kell újra megtölteni azt a "civilizációs csodát", amelyet a kereszténység hozott létre.
A politikus beszédében kihangsúlyozta, hogy az Európai Unió vezetőinek közkeletű tévedése, hogy Európa a görög kultúrára, a római jogra és a zsidó-keresztény etikára épül. Ugyanis a kereszténység nem egy építőkockája az európai civilizációnak, hanem maga a kereszténység építette fel ezekből az építőkövekből Európa katedrálisát.
Amikor az Európai Unió helyzetére gondolunk, fontos tudatosítanunk magunkban, hogy az Uniót kereszténydemokrata államférfiak hozták létre, a keresztény civilizáció és kultúra fundamentumán. Semjén Zsolt hozzátette: ha a mai brüsszeli bürokráciát azonosítjuk az Európai Unióval, akkor ez egy olyan alma, ami nagyon messze gurult az alapító atyák fájától.
Semjén Zsolt elmondta, hogy II. János Pál pápának nagyon fontos tanítása volt a kereszténység és a nemzet viszonyáról. E kettő egymással nemhogy nem ellentétes, hanem egymásra utaló valóság. A gondviselés akaratából születtünk valamely nemzet tagjaként, ezért állapotbeli kötelességünk van az adott nemzet felé. Mivel minden nemzet Istennek egy megismételhetetlen gondolata, ezért valamiképpen az égi hazához is hűtlenné válik az, akik a földi haza sorskérdései elől dezertál.
A katolicizmus, de még a protestantizmus is régebbi, mint az uniós országok többsége: a kereszténység tehát nem megfojtotta a nemzeti létet, hanem lehetővé tette a nemzeti lét kibontakozását és fejlődését. Ezért tehát akkor járunk el a keresztény örökségnek és a keresztény tanításnak megfelelően, ha értéknek tekintjük a nemzeti létet. II. János Pál pápa szerint a nemzetekkel kapcsolatos két tévedést kell elkerülni: az internacionalizmust, amely tagadja a nemzeti lét érték voltát és a sovinizmust, amely kétségbe vonja, hogy minden nemzetnek joga van a létezéshez.
Az Európai Unió és a nemzetek kapcsolatáról Semjén Zsolt elmondta, hogy az Európai Unióban vannak népek, nincs olyan, hogy európai uniós nép. A mostani brüsszeli bürokrácia megpróbál európai népről beszélni. Hozzátette: ez a kettős identitás a római birodalom jellemzője volt, amelynek polgárai egyszerre voltak saját nemzetük és a birodalom tagjai. Pedig az Európai Uniónak az alapító atyák szándékai szerint éppen az a lényege, hogy nem birodalom.
II. János Pál pápa pontosan tudta, hogy a kis népek léte fenyegetett, ezért természetes, hogy a saját identitásuk védelmében a nemzeti létüket meg akarják őrizni. Ennek a kereszténység egy valós alapot ad a multikulturalista utópiával szemben.
A politikus az egyház és az állam vonatkozásában elmondta: a totális szekularizáció – amit a brüsszeli bürokrácia sugall – teljesen a privát szférába próbálja száműzni a kereszténységet és a hitvallást. Bár az egyház és az állam elválasztható, de az egyház és a társadalom nem, épp ezért a szekularizáció ellentétes a kereszténység önértelmezésével.
A kereszténység és Európa számára is egy másik veszély a teokrácia, amely az iszlám lényege. Az iszlámban nem választható el a vallás és az állam, a törvénykezés kérdése. A realitás és a józan önvédelem alapján a szekularizáció mellett nem fogadható el az a totális teokrácia sem, amire az iszlám épül.
Semjén Zsolt elmondta: állapotbeli kötelességből következően nem fogadható el olyan migrációs politika, amely saját közösségünket, saját népünket veszélyezteti. Ezért az a tudatos vállalása a keresztény értékeknek, az európai keresztény identitásnak és Magyarország keresztény identitásának a védelme, amit a Kormányzat megfogalmaz, egybecseng a keresztény tanítással, és II. János Pál tanításával.
Beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy a történelem távlatából nézve II. János Pál pápa az az iránytű, aki ma is az eligazodást lehetőségét nyújtja a keresztényeknek és minden jószándékú embernek.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek beszédében elmondta, hogy II. János Pál szerint Európa teljességét annak keleti és nyugati fele együttese alkotja, annak kulturális és erkölcsi alapja a kereszténység.
Ugyanakkor a kereszténység értékei akkor válnak igazán termékennyé Európa számára, ha visszacsatolják őket eredeti vallási alapjukhoz és kiindulópontjukhoz. Mindez "az emberi megnemesedésnek és a kulturális gazdagságnak olyan termékeny közegét alakíthatja ki, amelynek küldetése lehet az egész emberiség számára".
A bíboros felidézte, hogy II. János Pál Európáról szóló tanításának legreprezentatívabb összefoglalása az Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdítás. E dokumentum szól "a keresztény emlékezés elveszítéséről és a jövőtől való félelemről, mint földrészünk sajátos jellemzőiről", a közömbösségről, az individualizmusról és azokról a törekvésekről, amelyek "az európai kultúrát a saját történeti fejlődését és egyetemes elterjedését meghatározó keresztény örökségtől függetlenül próbálják bemutatni".
II. János Pál a reményt a Krisztushoz való visszatérésben jelölte meg, és arra figyelmeztetett, hogy Európában egyrészt szükség van "a vallásilag közömbös tömegek körében az evangélium hirdetésének megújítására", másrészt a szó szoros értelmében vett evangelizálásra is a meg nem kereszteltek körében.
Erdő Péter arról is beszélt, hogy a pápa szerint a tanúságtételnek meg kell nyilvánulnia a más vallásokkal való dialógusban is. Ki kell terjednie tovább a kultúra evangelizálására, ennek keretében pedig fontos szerepe van a katolikus iskoláknak, de a tudományos és egyetemi munkának is.
Gál Kinga európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt alelnöke szerint a mai kor emberének keresnie kell a korábban bevált értékeket, és ebben a bizonytalanságban a fiatalok a legveszélyeztetettebbek.
A fiatalok, különösen a hátrányos helyzetűek elismerésre, valahová tartozásra vágynak, és kulcskérdéssé vált, hogy ki adja ezt meg nekik elsőként: "mi, vagy azok, akik kívülről jövő, szélsőséges" ideológiákra tanítják őket. Ezért a szülőknek, a politikusoknak, az egyházaknak és a civil társadalomnak össze kell fogniuk, hogy "biztos, keresztény hiten alapuló életre" neveljék a fiatalokat.
Ján Figel, az EU unión kívüli vallásszabadságért felelős különmegbízottja, volt uniós biztos előadásában Szent II. János Pál pápa híd szerepét emelte ki: a pápa képes volt hidat építeni Kelet és Nyugat, Észak és Dél között, de ugyanígy a kereszténység, a zsidóság és az iszlám között is.
Jerzi Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete beszédében hangsúlyozta, hogy Európa megfosztva erős gyökerétől – a kereszténységtől – szertefoszlik az európaiak tudatában, absztrakcióvá, történelmi fogalommá válik. Az európai azonosságtudattól megfosztva, az európai értékekhez való kötődés nélkül, Európa nem fogja tudni, tulajdonképpen mit, kitől és miért kellene védenie.
A nagykövet hozzátette: a jelenlegi politikai helyzetben mind Lengyelország, mind Magyarország a kereszténység szószólója akar lenni az európai fórumon. Védelmükbe veszik, mint akkor, amikor közösen alkották a kereszténység és Európa védőpajzsát korábban a történelem során.
Érszegi Márk, Magyarország Szentszéki Nagykövetségének tanácsosa előadásában Szent II. János Pál pápa nemzetközi politikában és a diplomáciai kapcsolatokban betöltött szerepéről beszélt.
A tanácsos felidézte II. János Pál pápa gondolatát, miszerint az egyház mindig és részt kívánt venni a népek és nemzetek életében, és hozzá kívánt járulni a fejlődésükhöz.
Gyorgyovich Miklós, a Századvég Alapítvány kutatója ismertette az intézmény legfrissebb, a vallásosság és római katolikus pápák ismertségéről szóló kutatási eredményeit.
A közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a magyarországi felnőttek hatoda egy adott egyház tanításai mentén éli meg vallásosságát, és több mint a felnőttek fele vallásos, de nem az egyház keretein belül éli meg hitét. Nem vallásosnak a magyar felnőttek harmada tekinthető.
A legutóbbi három római katolikus pápával kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból kiderült, II. János Pál pápáról majdnem minden megkérdezett hallott (98 százalék), közülük 30 százalék ismeri a pápa munkásságát. Ez az arány jóval kiemelkedőbb, mint az időben közelebb eső XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa esetében.
II. János Pál pápával kapcsolatban a megkérdezetteknek az alábbi hívószavak jutottak leginkább eszükbe: szeretet, jóság, igaz, békítés, fiatalokhoz fordulás, a világ és az egyház közelítése, és a katolikus identitás erősítése.
A kutatás teljes anyaga itt érhető el.
