A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé és a kecskeméti gyűjtemény

Keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet. Mikor alapító kurátorként 2002-ben elindítottuk Kecskeméten a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálékat, tudatos döntés volt a részünkről, hogy az adott lehetőségek közül a legszélesebb kört érintő területet választottuk. Véleményünk szerint ugyanis a kiállítás-sorozathoz kapcsolódó, s az előbbiekben említett fogalmak bármelyikének a kiemelése esetén, jelentősen leszűkítettük volna a lehetőségeinket a 21. századi és a mindenkori kortárs magyar művészeten belül. A keresztény tematikát, mint az európai művészet egyik legfőbb összetevőjét, sem hagytuk el, sőt egyfajta útjelzőként kiemelt szerepet biztosítottunk neki, amit a sorozat nevében is jeleztünk.

A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé első nyolc alkalma során összesen 980 alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után a kecskeméti Cifrapalotában, ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról. Sajnos, azt még messze nem állíthatjuk, hogy a kiállítás-sorozat által lefedett területen a legtöbb olyan probléma megoldódott volna, amelyek részben még mindig a II. világháborút követő időszak diktálta mesterséges ideológiai elfojtás következményeinek tekinthetőek. Hasonlóképpen naivitás lenne a részünkről, ha nem látnánk azt a jelentős – részben erőltetett – összeütközést, mely a keresztény ikonográfia és rokon területei, illetve a 20-21. századi, aktuálisan kortárs művészet között zajlott / zajlik. A probléma már csak azért is különösen jelentős, mert bő másfél évezredig a keresztény ikonográfia az európai művészet lényegi alapjai közé tartozott. Aki egy kicsit is tisztában van a vizuális művészetek, s mindenekelőtt annak tartalmi összefüggéseivel, az korunk művészetében sem felejtheti el ezt az örökséget. S ez nem filozófia, hit, vagy önkényesen megfogalmazott álláspont kérdése.

Egy igencsak hosszú távra tervezett sorozatról van szó, s még mindig csak az első lépéseknél tartunk. Ha majdani utódaink következetesen folytatják a megkezdett munkát, akkor szándékaink szerint az igazán szerencsések azok a jövőbeli művészettörténészek lehetnek, akik e biennálénak köszönhetően évszázados léptékű rá- és betekintést nyerhetnek a magyar képző- és iparművészet egészére, illetve azon belül is egy sajátos szegmensére. Ennek két fontos alapját kezdtük el lerakni. Az egyik a biennáléhoz kapcsolódó katalógus sorozat, mely minden egyes bemutatott alkotás színes reprodukcióját és alapadatait tartalmazza, illetve bizonyos időközönként az előszóhoz adattár is társul. A másik alapelem pedig a bő másfél évtizede folyó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A kollekció szerencsére folyamatosan gyarapodik, melynek köszönhetően 2017-ben már túl vagyunk a 400. beleltározott tételen. Gyarapítási keret hiányában a fő módszer a művészek rábeszélése a „spontán” ajándékozásra. A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért igyekszünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. Az alkotóktól tudjuk, hogy adományozási kedvüket jelentősen fokozták azok a tárlatok, melyeken egy-egy válogatást mutattunk be, így élővé téve ezt a múzeumi tárgy együttest (pl. Eger, Zsinagóga Galéria; Budapest, Klebelsberg Kultúrkúria; Kiskunfélegyháza, Szent István templom; Budapest, Pesterzsébeti Múzeum, Gaál Imre Galéria; Kecskemét, Cifrapalota; Zalegerszeg, Göcseji Múzeum). Az eddigi legnagyobb lélegzetű bemutató a Pécsi Galériában volt 2014-ben, ahol 94 művész 121 alkotását lehetett megtekinteni. A leglátogatottabb pedig a következő év tavaszán a budapesti Szent István Bazilika lovagtermébenÚtmutató – Kortárs Keresztény Művészeti Gyűjtemény Kecskeméten címmel megrendezett tárlat volt, melyet több mint 56 ezren tekintettek meg. 2016 végén pedig sor került az első olyan kiállításunkra is (Karácsonyi Tárlat XV. – Szakralitás a kortárs zománcművészetben), ahol egy műfajt kiemelve, illetve az adott területet képviselő művészeti egyesülettel (Tűzzománcművészek Magyar Társasága) együttműködve mutatkoztunk be. A Vizivárosi Galériában bemutatott kortárs magyar zománcművészeti alkotások majd fele (pl. Blaise Simon Balázs; Fabók Gyula; H. Barakonyi Klára; Papp György; Sor Júlia) így a gyűjteményünkből került a falakra.A kecskeméti gyűjtemény egy részének (89 alkotó 90 műve) ezúttal a Vigadó Galéria nyújt ideiglenes hajlékot, ráadásként az MMA támogatásának köszönhetően katalógus is társul a kiállításhoz.

Bár a keresztény ikonográfia rendkívüli gazdagságú, a gyűjtemény tematikai összetétele szempontjából természetesen mindig is meghatározóak lesznek az egyes biennálék felhívásai. A 2000. évi „próbatárlatot” követően, 2002-ben, az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, majd 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első 11 fejezetét. (Mindkét alkalommal hatalmas tömeg volt a megnyitókon, melyeken Erdélyi Zsuzsanna, majd Dávid Katalin tartottak ünnepi beszédet a keresztény művészetről.) A harmadik biennálén, 2006-ban az oltár volt a téma, míg a negyediken Krisztus példázatait „adtuk fel”. 2009/2010-ben az Apokalipszis, a Jelenések könyve volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiai program, 2013 tavaszán az angyalok, míg 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség. A legutóbbi alkalommal, 2016-ban is hatalmas érdeklődés kísérte a biennálét. Aktuális felhívásunkra (magyar és a magyarországi szentek) ezúttal 222 művész 222 alkotást adott be, amiből a zsűri összesen 122 alkotó egy-egy művét, sorozatát javasolta kiállítani és a katalógusban megjelentetni.

Bár értek minket támadások emiatt, a műfaj-specifikus sorozatokkal szemben felvállaltuk azt, hogy az elmúlt évtizedek során egyre inkább egymás felé közeledő – ma már tiltottnak kevésbé tekintett határátlépéseket produkáló – képző- és iparművészet minden egyes ága egyszerre legyen jelen a kiállításainkon. A különféle anyagok, technikák, eljárások, ugyanis jelentős többletet adhatnak a művészek kezébe, amikor az adott ikonográfiai program nyomán műalkotás születik. (Gondoljunk itt például a fényszimbolika kiaknázására az üveg-, vagy éppen a zománcművészeti alkotások esetében.) Műfajilag tehát igen változatos anyagról van szó (pl. textilművészet, festészet, ötvösség, zománcművészet, grafika, szobrászat), sőt a kollekció a művészeti irányzatokat tekintve is meglehetősen heterogén. S ami a legfontosabb, szerencsére ma már minden – a tanulmány elején említett – fogalomhoz találhatunk minőségi alkotást a gyűjteményen belül.

ifj. Gyergyádesz László

művészettörténész, Móra Ferenc-díjas muzeológus, a biennálé és a gyűjtemény alapító kurátora

Kövessen minket a Facebookon is!