Wojtyla Ház: Szakácstanulók készítették el a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet ebédadományát
Képgaléria
Ács Imre tanár úr főzés közben elmondta, diákjainak igazán nem kell könyörögni, hogy tartsanak vele a Wojtyla Házba. Első szóra igent mondanak, ami bizonyítja, a mai fiatalokkal sem lehetetlen szót érteni. „A gyerekek néha rosszak, de azért meg lehet bocsátani nekik.” - hangoztatta a szociális létesítmény étkezdéjében.
- Először körbevezetem őket az épületben, elmagyarázom nekik, miért van szükség erre a népkonyhára, és hogy ez egy társadalmi összefogásból megvalósuló program. Meglepődnek a gyerekek, amikor látják, közös akarattal, önzetlen segítőkészséggel mire lehet jutni. Utána megbeszéljük a feladatokat, majd munkához látunk - fejti ki a szaktanár.
- Huszadik alkalommal jöttünk ide főzni, minden esetben változó személyi összetételben. Akik itt jártak, egyöntetűen pozitív érzésekkel tértek haza - folytatja. - Egyrészt kiváló gyakorlási lehetőséget látnak benne, másrészt tetszik nekik az intézmény, mert úgy érzik, itt emberszámba veszik őket, megbecsülik munkájukat, és végül a közös ebéd is élményszámba megy, egyfajta csapatépítő tréningnek sem utolsó.
- Szerény missziómmal az a célom, hogy diákjaimat társadalmi felelősségvállalásra neveljem. Igyekszem megértetni velük - mindeddig sikerrel -, ha segítenek másokon, azzal ők is nyernek, mert lelkük vigadni fog, szívük megtelik örömmel. Ráadásul, amikor pár év múlva igazi szakemberek lesznek, nyitottabban kezelik a szegénység ügyét. Mindemellett a vendéglátós szakma renoméját is emelheti ez a karitatív akció, mert úgy érzem, sokan feltételezik rólunk, vendéglátósokról, hogy bőven akad csibész közöttünk, holott döntő többségünk igaz szívvel, kellő alázattal, becsülettel végzi munkáját.
Bálint Gergő veszi át a szót: - Szüleim pékséget üzemeltetnek a kecskeméti piacon. Terveik között szerepel egy étterem megnyitása, ahol én is munkát kapok, miután végeztem az iskolával. És persze visszatérek önkéntesként a Wojtyla Házba.
Turcsán Alex így képzeli el jövőjét: - A szakmaszerzés után először külföldön szeretném kipróbálni magamat; Németországban vagy az Egyesült Királyság valamelyik nagyvárosában. Megfelelő tapasztalatok birtokában haza kívánok térni, majd Budapesten szeretnék saját éttermet nyitni. Amikor viszont otthon leszek, biztosan eljövök néha a Wojtylába, hogy ismét főzzek az ittenieknek valami finomat.
A 2016-ban Magyar Köztársasági Érdemkereszttel kitüntetett Ács Imre több mint harminc éve a (teljes mai nevén) Kecskeméti Szakképzési Centrum Széchenyi István Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium és Szakközépiskola szaktanára. 1990 tavaszán egy segélyszállítmányt vittek Csomakőrösre (Erdélyben akkor még erősen érezni lehetett a forradalom utóhatásait), ahol a helyi tiszteletessel baráti viszonyba került. Ekkor született az ötlet, hogy minden évben húsz szakács- és cukrásztanuló részére szakmai utat, egyhetes nyári kirándulást terveznek a még érintetlen erdélyi vidékre, ahol a falubeli asszonyok és nagymamák útmutatásával magyar és erdélyi ételek autentikus elkészítésének módját tanulják meg.
Az 1990-es úttól számolva az idei volt a 28. Ács Imre által szervezett erdélyi szakmai tábor, tehát eddig pontosan 560 diák élte át a nem mindennapi élményt. Ez egyben azt is jelenti, hogy mára szerte az országban dolgoznak olyan szakácsok és cukrászok, akik nem csak tankönyvekből tudják, hogyan készül a puliszka, mi a cibere, vagy hogyan kell helyesen felfűteni egy igazi kemencét.
- Egy hétig tartanak ezek a gasztronómiatörténeti utak. Mindig viszek magammal egy kollégát, valamint 20, főleg elsős, azaz 14-15 éves szakács-, pincér-, cukrásztanulót, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen út hatalmas élmény számukra, és sokáig tartó motivációt jelent nekik az általuk választott szakmához. Általában Hargita megyébe szoktunk menni, de régebben Kovászna megyében is jártunk, hiszen ez a két terület túlnyomórészt magyarok lakta. Az utóbbi években mindig Felsősófalván láttak vendégül minket, de természetesen több környékbeli faluban megfordulunk a hét során, és az erdélyi asszonyok együtt sütnek-főznek a diákjainkkal, akik ezáltal megtanulják a recepteket, valamint a híres vendégszeretetből is kóstolót kapnak, amit szintén kamatoztatni tudnak majd a jövőben, ha esetleg saját éttermet, cukrászműhelyt nyitnak - adott betekintést Ács tanár úr az erdélyi utak hangulatvilágába a népkonyha ebédlőjében.
Az ételosztás szokás szerint most is fél 12-kor kezdődött, amikor előzetesen Szerdi Szilárd, a pünkösdiek lelkipásztora egy keresztény énekkel köszöntötte a jelenlévő rászorulókat gitárkíséret mellett, majd az ószövetségi Szentírás 90. zsoltárának 12. versét idézte: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”. - Rajtunk áll, hogy egyre csak múló időnket mire fordítjuk, hogyan használjuk fel, miként kamatoztatjuk. A mai napot is úgy éljük meg, hogy imádságban Isten bölcsességét elkérve az Ő igaz útjain járjunk, mindenféle jót megcselekedve a lélek örömére és az Úr dicsőségére - tette hozzá.
A frissen főtt, mintegy százhúsz adag kiváló ételt végezetül Szerdi Szilárd osztotta ki a Kecskeméti Pünkösdi Gyülekezet tagjainak nevében.
